Ismerjük meg múltunkat, gyökereinket, hogy honnan származunk

Kisvárda - Sarló András svájci lakos, 1942–ben Budapesten született, akinek édesanyja és nagyszülei Kisvárdán éltek és dolgoztak. Grósz Benő kisvárdai építészmérnök és Széll Etelka gyermekeként Kisvárdán született 1895. november 24–én Géza. 1903–ban a család, nevét Nagy–ra magyarosította.

Negyedik gyermekük Ibolya 1907. december 8–án, a Szent László út 37. sz. alatt. A család háza a mai zeneiskola épülete volt. Géza és Ibolya is Kisvárdán járt az elemi és a polgári iskolába. A nagyszülei nevéhez kapcsolódik a mai zeneiskola épületének tervezése, építése anyai részről. Itt is laktak ebben az épületben, majd az 1922–ben költöztek el Debrecenbe.

A gyökereket keresve

Sarló András először 2014–ben még egyedül érkezett Kisvárdára, hogy felidézze nagyszülei és édesanyja emlékét. Majd 2015. október 7–én már a fotóművész feleségével Elisabeth Brühlmann Sarló–val tett látogatást Felső–Szabolcs központjában Kisvárdán. Ez évben pedig februárban látogatott a városba. Sarló András édesanyja, Ibolya, Grósz Benő kisvárdai építészmérnök és Széll Etelka gyermekeként Kisvárdán született meg 1907. december 8–án, a Szent László út 37. sz. alatt. A család háza a mai zeneiskola épülete volt. Ibolya a településen járt elemi iskolába, majd a polgári iskola négy osztályát is itt végezte. 1922–ig laktak Kisvárdán, ekkor Debrecenben költöztek, a Rákóczi utca 55. szám alá.

–Mi hozta nagyszülei városába?

–Nagyszüleim és édesanyám Grósz (Nagy) Ibolya emléke, és az, hogy meg akartam tudni, hogy milyen környezetben éltek, dolgoztak ebben a városban. Az elmúlt év őszén ezzel az elképzeléssel és tervekkel jöttünk feleségemmel, a svájci fotóművésszel, akinek már több kiállítása volt Svájcban és a világ több pontján és Budapesten is. Az utazásunkról készült felvételek művészi részét ő állítja össze egy jövendő kiállítás anyagaként. Őszintén remélem, hogy ez az anyag más dokumentumokkal együtt helyet kap a nagyszüleim által épített épületben, a mai zeneiskolában, mely édesanyámnak is lakóhelye volt. Egy emlékfallal és tárlókban látható dokumentumokkal emlékezzünk az építtetőkről, nagyszüleimről és édesanyámról. Nagyapám, Grósz (Nagy) Benő, aki 1893–ban Budapesten, a Műszaki Egyetemen 851–es diplomaszámmal hivatalosan is építészmérnöki diplomát kapott. Ő tervezte és építette a mostani zeneiskola épületét, mely aránylag ma is jó állapotban van, de az idők múlása bizony itt–ott megmutatkozik. Az volt az én fő indíttatásom, hogy egy bizonyos korban az ember szeretné megismerni a múltját, a gyökereit, hogy honnan származik.

–Mikor épült ez a nagyszülei ház?

–Tudomásom szerint, köszönhetően Néző István könyvtárosnak, helytörténésznek, akivel remek személyes kapcsolatunk alakult ki, s a meglévő dokumentumok alapján, melyeket egyeztettünk, a mai zeneiskola –1896–ban épült. Családom, anyai részről a szülők és a nagyszülők itt ebben az épületben éltek s itt született hat gyermekük is, akik innen indultak el saját utjaikra. Nagybátyám, Géza, európai hírű és a világban is elismert gépjármű tervező lett. Előbb személygépkocsik, majd autóbuszok karosszériáját tervezte és részt vett gyártásukban is. Munkáival több díjat nyert. De részt vett az úttörővasút építésében is. Tervei alapján készült el a legszebb magyar autóbusz karosszériája. Édesanyám Grósz (Nagy) Ibolya 19 évesen, 1926–ban nyitotta meg Debrecenben a fotó stúdióját YBY Fotó néven a Rákóczi Ferenc út 35 szám alatt. 1922–óta ő és szülei is már ebben az utcában, az 55 szám alatt lévő lakásban éltek. Édesanyám 31 évesen innen ment ki Párizsba, ahol a L’Art Musical–nak, a legnagyobb zenei francia zenei folyóiratnak lett a vezető fényképésze. Munkái során világhírű zenészeket, muzsikusokat, karmestereket, hegedűművészeket fotózott, és más közismert személyiségekről készített portrékat 1941–ig. Ezt követően betegsége miatt tért vissza Budapestre. De ő a jövőt tervezte, és 1941 május 19–én megházasodott, a szintén kisvárdai születésű Schwarcz (1945 végétől Sarló) József kereskedő neje lett, és a házasságból így születtem én, 1942. február 26–án. Édesapám, már korábban Budapesten volt és kereskedelmi utazóként dolgozott a Tungsramnál és az Orionnál. Később önálló nagykereskedést nyitott Budapesten. Ezt és sok más családi objektumainkat államosítottak, mindkét család részéről.

–Hogyan fogadta az iskola vezetése az épület történetét s az Önök kezdeményezését?

–Nagyon pozitívan, amit nagyon köszönünk. Ugyanis nem tudták az épület történetét. Nagyon segítően álltak a kezdeményezésünkhöz s örültek elképzeléseinknek, hogy a gyökereket kutatva s azt felidézve mesélnek majd a 120 éves ősi falak. Ez azt jelenti, hogy az eredeti dokumentumok másolatai s a felségem által az épületről és a városról készült fotókkal lesz bővítve a kiállítási anyag. Jelenleg úgy néz ki, hogy az év április végén vagy május első felében adják át az emlékfalat és nyitják meg a kiállítást, mely a család tagjainak állít emléket. Ez alkalomra újra itt vagyunk feleségemmel Kisvárdán, hogy emlékezzünk, nagyszüleimre, édesanyámra, s arra a városra ahonnan családunk elindult. De az emlékfal lehetőséget ad mindenki számára, aki ebben az iskolában megfordul, hogy újabb ismereteket szerezzen a város történetének egy apró pillanatáról. Az itt tartózkodásunk alatt –az elmúlt év októberében feleségemmel – s most is nagyon pozitív emlékekkel gazdagodva szívűnkbe zártuk Kisvárdát. Úgy érzem, hogy amíg tehetem, rendszeres visszatérők leszünk ebbe a városba.

- Vincze Péter -