Koncert előtt nincs kávé! - felavatták a Dégenfeld-kastély zongoráját

Baktalórántháza - A Dégenfeld-kastély új zongoráját avatta fel a fiatal művésztanár.

Március 15-én a baktalórántházi Tavaszi Városi Napok rendezvényén Bérczes Mihályt kérték fel arra, hogy avasson fel egy Yamaha gyakorlózongorát. Az ötlet Kenéz Andrásnak, a helyi középiskola énektanárának, a művelődési központ volt igazgatójának pattant ki a fejéből, mivel többször is hallotta már zenepedagógust játszani. A hangszer a Dégenfeld Kastélymúzeum éke lett, s a forradalom és szabadságharc emléknapjára időzített megnyitóünnepség kiváló alkalmat adott arra, hogy először szólaltassák meg. Lapunk számára pedig ahhoz, hogy megyénk egy fiatal tehetségét bemutassuk.

Eredeti kottából dolgoznak

– A művet általában a hangszerhez érdemes választani, ez a Yamaha G-modell pedig egy csodálatos darab, gyönyörű hangszíne van. Egy Bösendorferen nem úgy szól egy Bartók-mű, mint egy Steinway zongorán, mint ahogyan Chopin is másképp játszható egy mai hangszeren – mesélte a művésztanár a felkészülésről.

– Beethoven G-dúr rondójával kezdtem, ami azért is jól illet az ünnep szelleméhez, mert az alcíme: Magyarosan. Nem könnyű darab, abban a hét percben a teljes zongoratechnika benne van. S mivel a hatásos kezdés és befejezés közé egy kis show is kell, Schumann- és Rachmaninov-etűdökkel folytattam, végül Schumann impromtu sorozatával – ami afféle keserédes lemondás – zártam a koncertet.

Bérczes Mihály annyi színnel avat be a zenetörténet titkaiba, hogy óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon a koncertjein is szívesen ölti magára a konferansz szerepét?

– Praktizáló tanár vagyok, éppen ezért a legkisebb művekről is tudnom kell beszélni. Ezt ma már el is várják egy zongoristától – felelte.

– Eredeti kottákból dolgozunk, így a korszak ismerete nélkül aligha tudnánk megfelelően interpretálni a szerző által leírtakat. Valaki egyszer azt mondta, hogy aki kimegy a színpadra, játszik és ad magából, az már művészeti tevékenység, mégis hangsúlyozom, elsősorban zenetanárnak tartom magam, nem zongoraművésznek. Persze minden lehetőséget megragadok, hogy a színpadon is megnyilatkozzak, mert a valódi tudást a színpadi produkció tükrözi a legjobban, ott is érik be az, amit megtanultunk. Ráadásul a pódiumi viselkedéskultúrát a tanítványoknak is át kell adni, nem beszélve az apró műhelyfogásokról. Én például koncert előtt nem iszom kávét, nem lépcsőzőm és nem rohangálok, nehogy a felgyorsult szervezetem miatt gyorsabb tempót vegyek, mint kell. Az előadás egyébként sem a zongoristáról szól, hanem a műről.

A legnagyobb megtiszteltetés

Amikor eddigi legnagyobb koncertsikereiről kérdeztük, álszerénység nélkül vallotta be, hogy számára mindig az a legnagyobb feladat, amire éppen készül.

– A közönség létszámát tekintve a zsúfolásig megtelt nyíregyházi Kodály-termi koncertem volt a legemlékezetesebb, a legnagyobb megtiszteltetés pedig, hogy Vincze Zsuzsa hegedűművész oldalán – akivel a munkakapcsolat azóta is tart – eljátszhattam Beethoven másfél órás Kreutzer szonátáját – avatott be élete legszebb pillanataiba Bérczes Mihály.

KM-MJ

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország március 17-i számában és a kelet-hu-n.