Magas rangú állami kitüntetést zsebeltek be

Nyíregyháza - Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a Pesti Vigadóban adta át a magas rangú állami kitüntetéseket. Dr. Cservenyák László, dr. Páll István és Vavrinecz András egyaránt Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatának díjazottja lett.

A csapatmunkára esküszik a Szatmári Múzeum igazgatója

Muzeális értékű díjra lehet büszke dr. Cservenyák László, Szatmár szerelmese, a táj jó gazdája.

– Sok kitüntetést kaptam már pályám során, de ilyen magas rangú állami elismerésben még nem volt részem. A Magyar Arany Érdemkereszt a legrangosabb medál, amit ebből a pozícióból el lehet érni – közölte a mátészalkai Szatmári Múzeum igazgatója, aki „a Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tudományos, művészeti és civil közéletét formáló értékes munkája elismeréseként” lehetett részese az ünnepségnek.

– Ha nem venne körül egy olyan alkotói közösség, aminek örvendhetek, akkor nem érhettem volna ezeket az eredményeket. Több mint három évtizede foglalkozhatok a múzeumhoz kötődő mindennapos teendőkkel, ami inspirál és feldob.

Elnöke a Mátészalkai Idősekért Közalapítványnak, tagja a Kocsis-Hauser Művészeti Alapítvány kuratóriumának, alapító elnöke a mátészalkai Művészetbarát Egyesületnek, ceremóniamestere a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrendnek és a Magyar Népi Ízőrző Lovagrendnek, elnöke a Nyírcsaholyi Római Katolikus Egyháztanácsnak, alapító elnöke a Luby Társaságnak, elnökségi tagja a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének, múzeumi szakfelügyelő, a gyümölcspálinka-gyártó szakképzés országos vizsgaelnöke, a Helyi Értéktár Bizottság tagja, a Rotary Club Mátészalka alapító tagja (és elnöke: 1994/95, 2014/15), az MTA Debreceni Akadémiai Bizottság Néprajzi Munkabizottság elnöke és az Év Múzeuma bírálóbizottság tagja.

Nyugdíjasként is pezsgő életet él a Sóstói Múzeumfalu atyja

Páll István – vagy ahogyan sokan ismerik, Páll Pista, „a Pállpista” – a Sóstói Múzeumfalu megújítója és nemzetközi szintre emelője. Több mint 20 éven át volt igazgatója a skanzennek, ami tevékenységének köszönhetően a megye és a régió leglátogatottabb, legjelentősebb múzeumi intézményévé vált.

– A szabadtéri múzeumi szakma terjesztett fel a díjra. Soha nem politizáltam, a népi kultúra pedig ugyanazt jelenti mindenkinek, függetlenül attól, hogy melyik oldalra húz. A megye elismerte a munkámat, az viszont furcsa, hogy az utóbbi időben a város nem kért belőlem. A tudományos és a múzeumszervezői tevékenységemet kultiválja a szakma továbbra is, ami jó érzéssel tölt el – fejtegette dr. Páll István. Az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetségének tagjaként Brüsszelbe készül, a Magyarországi Tájházak Szövetségének elnökségi tagjaként járja az országot, utóbb a porcsalmai és a nyírábrányi tájház felújításában vett részt szakértőként. Magyarországi népi építészeti emlékekről szóló úti könyvet lektorál, konferenciákra jár, előadásokat tart, tehát pezseg.

Dr. Cseri Miklós, a Szentendrei Szabadtéri Múzeum főigazgatója írta róla: „Tudom, nem álszent az az állításom, hogy ő azért leginkább azokra az elismerésekre büszke, melyeket a vezetése alatt álló múzeumfalu kapott: 1997-ben – Az Év Múzeuma Díj, 2006-ban – a Családbarát Múzeum, 2009-ben – a Vendégbarát Múzeum Díj, azért mert ebben nemcsak ő, hanem a csapat is elismerést kaphatott”.

A Nyíregyházi Egyetem népzenetanári képzését erősíti

Mélyről indult, magasra jutott. Vavrinecz András bányamérnökként a föld alatti világ rejtelmeivel ismerkedett, aztán látványos fordulatot vett a pályafutása. Olyannyira feltört, hogy a Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetének oktatója Balogh Zoltán minisztertől vehette át a Magyar Arany Érdemkeresztet.

A népzenész, népzenetanár, népzenekutató magas színvonalú munkája és példamutató tevékenysége elismeréseként, a népzene iránti elkötelezettséggel végzett példás szakmai, kutatói és népzenegyűjtői, valamint előadóművészi munkája elismeréseként kapta meg a kitüntetést, amely a személyes szakmai és művészeti munkája támogatásán túl egyúttal nyomatékosítja a Nyíregyházi Egyetem népzenetanári képzésének létjogosultságát, tovább erősíti szakmai súlyát.

Vavrinecz András második diplomáját a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 2000-ben szerezte ének-zene-népzene tanári szakon. 1975-től a mai napig rendszeresen jár népzenét gyűjteni a magyar nyelvterület különböző részeire: Somogy, Vas, Zala, Tolna, Nógrád, Gömör, Borsod, Abaúj, Zemplén, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Máramaros megyébe, az erdélyi Kalotaszeg, Mezőség és Marosszék, valamint Felvidék számos falujába. Számos népzenei lemezen, kazettán működött közre zenészként, szerkesztőként, gyűjtő-közreadóként, illetve zenei rendezőként. Fontosnak tartja a népzene gyűjtését, publikálását és tudományos feldolgozását is. Legutóbb az „ugrós tánctípus” monográfiai munkáiban vett részt.