Az én dolgom a szeretet - Interjú prof. dr. Papp Lajos Széchenyi-díjas szívsebésszel

Nyírkarász - A világhírű szívsebész szavai gyógyírként hatnak az emberi lélekre.

Szétszedik a nemzetet, állította a közelmúltban tett látogatása alkalmával dr. Papp Lajos szívsebész Nyírkarászon. Gyalázzák a hitét, rákényszerítik a nemek összemosását, meghazudtolják a történelmét, s a pártok is csak marják egymást. Pedig amikor az USA sorra vette a fő betegségcsoportok kóroki tényezőit, első helyre került a családi stressz, másodikra a munkahelyi és a harmadik lett a nemzet stressze. S csak kilencedik halálok a dohányzás. A professzor ezért is járja az országot, hogy gyógyírt hozzon a lelkeknek.

Mindenhol telt ház várja, a legeldugottabb falvakban is, ahol legfeljebb csak a televízióból ismerhetnék.

Dr. Papp Lajos: Pedig nem én vagyok a fontos, én csak a közvetítő vagyok. De egyszerű a válasz. A teremtő Isten rezeg át ilyenkor a szavaimon, ha hagyom, hogy irányítson. S ha a jelenlévők várják a helyes szót, a szép magyar beszédet, az igét, akkor soha nincs probléma a fogalmazással. Amikor ülnek olyan emberek is a teremben, akik Istent – valamilyen oknál fogva – nem képesek elfogadni, kicsit nehezebb a dolgom. De azt is meg kell oldani, mert az úristen azzal bízott meg mindannyiunkat, hogy evangelizáljunk. Ki-ki a maga talentuma és képessége szerint. A talentum csupán lehetőség, a képesség több ennél. Ahogy a nyelvünk fogalmaz: a talentumot képes vagyok hasznosítani.

Miért döntött úgy, hogy elfogadja a megbízatást, s evangelizálni fog?

Dr. Papp Lajos: Rádöbbentem, a média nem tudja megfelelően közvetíteni, amit el kell mondanom. Muszáj odamenni az emberekhez, s elmondani, hogy tenni kell magunkért, mert ezt várja el a Teremtő. Csak a Kárpát-medencében több mint 1500 településen jártam, idestova 19 éve járom az országot és a diaszpórát. Amerikában nyugattól keletig 13 helyen tartottam előadást, Kanadában úgyszintén. De nem szívesen megyek a tengeren, de még a Kárpát-hazán túlra sem, mert itthon annyi helyen nem voltam még. Elsőként az itthon szenvedőket, az én szeretett honfitársaimat kell segítenem.

Pedig nem csak köszönetet kap érte, néha még le is fasisztázzák.

Dr. Papp Lajos: Olvassanak rám egy szót, vagy egy mondatot, ha tudnak! Minden a nyilvánosság előtt hangzik el, föl is lehet venni. De ott a példa: Krisztus urunkat Pilátus miért engedte megfeszíteni? Igazat mondtak róla? Engem nem feszítettek meg, csak feszegettek, amit alázattal és türelemmel elviselek. Bevallom: néha nagyon vágyom én már ebből a világból abba a másikba. De nem én határozom meg, hogy jöjjek, mint ahogyan a távozás sem tőlem függ. Nem szenvedek az igaztalanságtól, mert ha valaki besároz, neki is Isten előtt kell majd felelni a hamis tanúságért, a rágalmazásért. Az én dolgom a megbocsátás és a szeretet, az övé pedig az Úr előtt amúgy is tisztázódik.

Hogyan látja ma a nemzettest egészségi állapotát?

Dr. Papp Lajos: Csodákat élek meg. A népünk most kezd föl­támadni, apró szellemi rő­zsetüzek gyúlnak, csak még nem érnek össze. Ez a nemzet végre nem a hatalomtól kap­ja az utasítást. Ha a pici kis cso­portok összeérnek, akkor – ahogyan a költő is fogalmazott – nagy tüzeket fog a világ látni.

No de még mindig finnugorok vagyunk, egyesek szerint semmi közünk a hunokhoz és sorolhatnám…

Dr. Papp Lajos: Miért foglalkoznánk ezzel? Krisztus azt mondja: hagyd, hadd vívjak meg én a sátánnal! Te csak szolgáld az istent! Megtettem, amit megtehettem? Ha igen, a többi Isten dolga. Ez ennyire egyszerű.

De azért ön is 5 infarktuson és 8 szívgyógyászati beavatkozáson van túl.

Dr. Papp Lajos: Sajnos én is állandóan megfeszültem. Minden szívbeteget meg akartam gyógyítani, s a célok alig közeledtek a lehetőségekhez. Amikor igazgató voltam, 60 orvosért és 300 nővérért, illetve asszisztensért feleltem. Harcoltam a fizetésükért, az anyagokért, a betegek megfelelő ellátásáért. Ma sokkal egyszerűbb az életem. Tanulhatok, elköltöztem a világtól, egy erdőben élek egy faházban, másodmagammal, egy pulikutyával. A családom akkor jön, amikor tud és akar, de őket a fővároshoz köti az élet. Budapesten persze ugyan én is otthon vagyok, az erdőben viszont itthon.

De nyilván az orvoslással se szakadt meg a kapcsolata.

Dr. Papp Lajos: Dehogy szakadt! Most írom a fő munkámat, s az élettan területén ilyen jelentőségű tudományos megállapítás hasonló se volt az elmúlt 200 évben. Willam Harvey 1616-ban leírta a szív keringési rendszerét, 1628-ban közzétette, s azóta így tanítják. Senki nem kérdőjelezte meg. A baj csak az, hogy ha mégsem úgy működik a szív, akkor hogyan tudunk gyógyítani? Én, mint az MTA nagydoktora az egyetlen vagyok az orvosok között, aki átugrotta a kandidatúrát. Még egyszerű doktorként az akkori elnökhöz fordultam, s nyilvános vitára hívtam ki az egész akadémiát. Meg is vívtam volna a csatát a szakmával, de szellemekkel nem lehet csatázni és vitatkozni. Nem mernek kiállni. De ahogy Latinovits Zoltán írja a Ködszurkálóban, nem akarok várni. Teszem a dolgom. Nyilván nem azért, hogy pénzt és hírnevet szerezzek, hiszen mindent Istentől kaptam. Csupán továbbadom, s ezzel meg is tettem, ami rám tartozik.

Ön tagja a Pap Gábor, Szántai Lajos, Géczi Gábor és mások fémjelezte szellemi körnek?

Dr. Papp Lajos: A fölsoroltak, a magyar nemzet apostolai, akik a magyarság, az isten tisztelete és az istentudat mellett teszik le a voksukat. Az egykori pécsi házamban ezek közül a kiválóságok közül – ide sorolva Makovecz Imrét, Melocco Miklóst, Varga Csabát, Hargi­tay Andrást, Kocsis Istvánt, Hernádi Gyulát is – harminc embert láttam vendégül, kétszer egy évben. Ez egy fantasztikus szellemi tömörülés volt, közülük sajnos többen már meg is haltak. De az én nagy fájdalmam, hogy a nagy emberek nem mindig tudják elviselni egymást. Ők hatalmas terebélyes fák, akik nem tudtak erdőt alkotni, pedig erdőre volna szükség. De ez is hamarosan eljön, boldog vagyok, hogy magas kort érhettem meg, mert látom Pió atya nemzetünkre vonatkozó jóslatának a megvalósulását.