Rímbarátok, figyelem!

Nyíregyháza - A tavalyi sikeren felbuzdulva ismét meghirdetjük a limerick­író-bajnokságot.

Talán emlékeznek rá: a tavalyi VIDOR fesztiválon óriási sikere volt az Első Nyírségi Limerickbajnokságnak, amelyet a Móricz Zsigmond Színház, A Vörös Postakocsi folyóirat és lapunk hirdetett meg. A lehetőség megmozgatta a rímbarátokat, akik nem szabtak határt sem a fantáziájuknak, sem az alkotókedvüknek, így a megmérettetésen háromszáz pályamű versengett. A csapatok között a Vaga banda diadalmaskodott, míg az egyéni versenyt Vámosi István nyerte, így a Szabolcs Takarékszövetkezet jóvoltából ő utazhatott Limerickbe. A tavaszi szünetet kihasználva utazott el a limerick őshazájába, Írországba pedig magával vitte az öccsét is, és remekül érezték magukat. A sikeren felbuzdulva a nemes versengést ebben az évben is meghirdetjük, így aki lemaradt, az idén megmutathatja: ő is tud limericket írni.

Rendkívül bárgyú és idegesítő

Gergely Ágnes író, költő megfogalmazása szerint „a limerick kötött formájú, ötsoros nonszensz vers, amely az első sor „Volt egyszer...” mesei fordulatával bejelentett hős fantasztikus kalandjait beszéli el, és a kalandoknak az ötödik sorban félig megismétlődő első, vagy második sor szab határt. A rímképlete: AABBA, a BB sorok mindig rövidebbek.

A limerick tömör, rendkívül bájos, bárgyú és idegesítő. A versformát a XVIII. század elején Franciaországból vitték be a brit szigetekre visszaérkező ír utazók. Szokás volt, hogy valamely nagyobb összejövetelen mindenkinek négysoros verset kellett rögtönöznie, amelyre az egész társaság rávágta a refrént: Jöjjön el, várja Limerick! Várady Szabolcs költő szerint „három fajtája van: a nők jelenlétében is elmondható limerick, az olyan, amelyet nő nem hallhat, de papi személy még igen, és végül a limerick.”

Két kategória, négy téma

Bárkiből válhat limerickíró, nem kell hozzá előképzettség vagy irodalmi ismeretek, csak humor és kreativitás. Baráti társaságok könnyed nyári estéken a bogrács mellett, szalonnasütés vagy éppen vízitúra közben is összehozhatnak egy-egy limericket, de egy hűs szobában üldögélve is születhetnek remekművek.

Két kategóriában (egyéni és csapat) küldhetik a műveket, négy témában: sport, közélet, a hely szelleme (az én kis falum/városom) és szabadon választott. A jeligével ellátott alkotásokat az [email protected] címre, illetve postai úton a Nyíregyháza, Dózsa György utca 4–6. címre várjuk augusztus 12-éig. A műveket a színház, a folyóirat és lapunk képviselői előzsűrizik, a döntőt augusztus 30-án a MŰvész Stúdióban rendezik. A fináléra meghívjuk az oda bekerült alkotások szerzőit és szurkolóikat, a verseny pedig amellett, hogy maga a műfaj humoros és szórakoztató, nagyon is komoly: az ­egyéni győztes értékes jutalmat kap, akik pedig a csoportok versengésében bizonyulnak a legjobbnak, többek között egy hordó sörrel ünnepelhetnek.

- KM -

Néhány magyar limerick

Holnapra kéne egy limerik. De honnan vegyem a rímeit? Nincs ennél nyomasztóbb! Nézem a fagyasztót, hátha van otthon kis mirelit. (Imreh András)

Volt egyszer Magyarba egy Viszkis, nem volt ő szeszélyes, sem hisztis, kirabolt bankot, szívet is rablott, üldözte közrendőr, sőt tiszt is. (Garaczi László)

Van egy nő, úgy hívják, Etel. Egész nap a neten csetel. Akadt egy kérője, de magát mér’ ölje: „Vegyen csak téged a Net el!” (Várady Szabolcs)

Volt egy báj’ ifjú hölgy Pécsett, a légyottról ő néha késett, míg egy féltékeny lektor nem tűré már és megforgatta szívében a késet. (Tatár Sándor)

Egy turista Tallinban berúgott a kantinban. Vágya elemésztő, de sehol egy észt nő. Valamennyi randin van. (Gyárfás Endre)

Volt egy srác, úgy hívták, Nemecsek. Megesett köztünk egy néma csók. Nincs arra szókészlet, hogy aztán hogy nézett, de sajnos ennél több nem esett. (Tóth Krisztina)

Demszky Gáborról: Nem bírt vele Kádár, sem Orbán, egyáltalán semmilyen kormány. De a városházán marhák húsát rágván, megakadt pár mócsing a torkán. (Városi folklór)