Hé, miszter, ez nem mixer!

Sokan ismerjük azt a nagy bajuszú, egyébként szimpatikus urat, aki az egyik tévécsatornán derűsen rázza két kézzel a koktélos üveget a Lagziban. Nemrégiben nagyon pórul járt. Tudni kell róla, hogy vendéglője van a székesfővárosban, ahová sokan betérnek enni, inni, s ehhez, ugye, be kell szerezni az alapanyagokat, a szükséges árukat. Angyal Sándor jegyzete.

Becsületére legyen mondva, ezt a munkát maga a mixer végzi el, nyilván takarékossági okok miatt, csakhogy a vendéglője előtt órával felszerelt parkoló van, tehát aki ott várakozik, annak bizony fizetnie kell. Ámde, azt írta az egyik bulvárlap, hogy a közismert mixert már többször rajtakapták a közterület-felügyelők, hogy nem váltott blokkot a parkoláshoz, tehát ingyen várakozott kis teherautójával.

Az ominózus napon újra szóltak neki a parkolóőrök, hogy álljon el onnan vagy vegyen jegyet, mire emberünk azt mondta, nem érdekli a figyelmeztetés, büntessék meg! Így is tettek a felügyelők, mire a vendéglős begurult, és nekiment a két embernek. Az egyik elrántotta a karját, mire a támadó mixer megragadta a másik férfi nyakát, és két kézzel szorongatni kezdte. Nemsokára mentőt kellett hívni, mert bár a két közteres megmenekült, a mixer infarktust kapott. Az egyenruhások persze feljelentették, bizonyára lesz tárgyalás meg büntetés, vagy ejnye-bejnye.

A tanulság viszont már megvan: bármennyire is utálni való a parkolójegy, jobb megváltani, különben nyithatják az autósok a pénztárcájukat. És annak ellenére, hogy valaki két kézzel mixeli az italokat a Lagziban, nem fojtogathat másokat ugyanígy. Végül pedig: őrizzük meg nyugalmunkat, hogy ne kelljen mentőt kell hívni – sem a sértettekhez, sem a támadóhoz.

- Angyal Sándor -