A Prima Díj megyei jelöltjei: Botrágyi Károly - Végigrajzolta az életét

Nyíregyháza - Botrágyi Károly nem adja el a képeit, viszont annál szívesebben ajándékozza oda őket.

Botrágyi Károly már négy-öt éves korában is rajzolgatott, iskolásként Berecz András szakkörébe járt. A kezdőlökést is a festőművésztől kapta, egy szűkmarkúan mért dicséret formájában: „Úgy látom, hogy tűrhetően rajzolsz”. Később a helyi dohánygyárban működő, Soltész Albert vezette körben gyarapította ismereteit, azután belépett a Nyíregyházi Képzőművészeti Egyesületbe, melynek hat éven át vezetője volt.

A vasútépítési technikum évei alatt háttérbe szorult a ceruza — kivéve persze a műszaki rajzokat, ám művészete ezalatt is fejlődött, Botrágyi Károly ekkor tanulta meg a dimenziókra bontást. A vasúti tiszti iskola elvégzése után a MÁV-nál dolgozott. A vasútnál kivette a részét a villamosításból éppúgy, mint az árvízi védekezésből, közben a felettesei megbízására már ekkor is készített bélyegzőterveket, oktatókönyv-illusztrációkat, meghívófedeleket.

A nyugdíjazása után, 58 évesen lett hivatásos művész, ekkor választotta tagjai közé a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetsége is. Egyéni és csoportos kiállításaival 46 éve szerves része Nyíregyháza képzőművészeti életének. A művészetbarátok az ország más részein is megismerhették a nevét, sőt alkotásai – többek között – eljutottak Angliába, Mexikóba és Madeirára is.

Meseképek ezek…

Botrágyi Károly akvarell- vagy pasztelltechnikával színezi a rajzait. Védjegye a részletes, aprólékos, gazdagon díszített munka, legyen szó tusrajzról, linómetszetről vagy rézkarcról. Ez utóbbi a kedvenc technikája, de készít érméket, plaketteket, sőt bankjegyeket is tervezett már. Ami pedig a témáit illeti: a vasút az egyik kedvence, sok képén megjelennek például a régi kisvasúti mozdonyok. Gyakori motívuma az erdő, a nap, és persze a szülőváros – Nyíregyháza és Sóstó régi épületeit, utca- és városrészleteit rajzolja le legtöbbször.

H. Németh Katalin grafikusművész így ír a munkásságáról A szemmagasság a jó című könyvében: „Meseképek ezek. Sétálhatunk gondolatban kastélyok, paloták, díszkutak között, találkozhatunk fehéren hagyott kontúremberekkel egy végtelennek tűnő ponterdőben, elmúló ágligetek, mesésen burjánzó erdők, ligetek csendjében…”

KM-HP

Névjegy

Születési hely, idő: Nyíregyháza, 1944. szeptember 2.

Elismerések: Holló László-díj (2012), Nyíregyháza Megyei Jogú Város Közgyűlésének díja (2014)

Munkásságáról: 2010-ben Alkotóén címmel készült portréfilm.

Család: Nős, két gyermek édesapja. Lánya, Mónika rajz-földrajz-néprajz szakos tanár Tiszadadán. Fia, Károly trombitaművész, a Gödöllői Szimfonikus Zenekar tagja. Két unokája van.