„Minden szavam vállalom”

„Az életenergiánkat csak lelkesedéssel tudjuk feltölteni, s ha valami lelkesít, abból meg kell tudni élni is.”

Fenegyerek? Közösségépítő? Messze híres népi gyógyász? Nemzetét féltő kutató? Géczy Gábor egy kicsit mindegyik. Öt gyermeke van, a 26 éves legnagyobb már elektromérnök, a legkisebb pedig héthetes. Ő maga többek között egy szabadegyetemen tanszékvezető. Állítása szerint a fogyó életenergiáinkat csak lelkesedéssel tudnánk feltölteni, a baj csak az, hogy ebben a világban alig van, ami lelkesítsen. Mert – mint mondja – az, hogy bemegyünk a munkahelyünkre és Excel-táblázatokat töltögetünk (tudva, mennyire felesleges) – kevés a lelkesedéshez. Géczy Gábor nemrég Nyíregyházán járt, de nem először. Ezúttal gyógyítási praktikákat osztott meg a hallgatóságával, s most is formabontó és tabudöntögető volt, mint mindig.

A tudomány és hagyomány alcímet olvasva a plakátján okkal merül fel a kérdés: ez melyik tudomány, amely mint fizikust, önt is elüldözte?

GÉCZY GÁBOR: A tudomány és a hagyomány is egy egésznek a két fele. Különvenni a kettőt, egyenlő a megosztással, aminek nagy divatja van manapság. Amit például ma orvostudománynak nevezünk, nagyjából 300 éves, s hiba lenne mindenestől kidobni. A magyar népi gyógyászat elképesztően hatékony, de akut helyzetben sajnos tehetetlen. Ha van idő, szinte mindent meg lehet gyógyítani hagyományos népi gyógyászati eszközökkel, más esetben már bajban vagyunk. Itt kellene belépni az orvostudománynak, ha nem zárkózna el. Hogy mi az, amit a mai orvostudomány tud? Merített a velencei méregkeverők tudásából, de sokat tanult a borbélyoktól és felcserektől is. A baj, hogy azt, ami vérzéssel jár, kizárólagossá tették, ma már „piócázni” is csak orvosnak szabad. De ha már itt tartunk: az oroszok elképesztő eredményeket értek el piócákkal, a keringés beindítására imitt-amott már használja az orvoslás is, csakhogy a módszer ennél jóval többet tud.

Vagyis egymásra találhat tudomány és hagyomány a lobbierő ellenére?

GÉCZY GÁBOR: Ma a világ legjövedelmezőbb üzletága az egészségügy, de a működtetéséhez betegek kellenek. Ezért teremtettek egy segéd­üzletágat, ez az élelmiszeripar, amelynek nincs is más dolga, minthogy betegeket termeljen. Ebből látszólag kiszállni sem lehet. Hajdúszoboszlón korábban foglalkozhattunk népi gyógyászattal, de a szállónak – amelyben helyet kaptunk – az igazgatónője egyszer félrehívott, s elkotyogta, hogy tulajdonképpen nekik sem érdekük a betegek gyógyulása, mert akkor ki járna vissza. Amíg ez van, addig nehéz változtatni.

Néha mintha a követői bajszát is meghúzgálná. Például olyankor, amikor védelmébe veszi az evolúciót.

GÉCZY GÁBOR: Hiszen fajok tűnnek el vagy változnak át, az evolúciónak nagyon sok nyoma van, a létezését nem lehet tagadni. A természet, illetve az élet is kísérletezik, mozgásban, változásban van. De nem kizárólagos dogmáról van szó, s nem szabad szembeállítani a teremtéssel, ahonnan a sugallatok is jönnek. Gondoljunk Popovra és Marconira, akik tulajdonképpen egyszerre fedezték fel a rádiót. A kreacionistáknak pedig azt mondom, Isten csak a játékszabályokat hozta létre, de a játékot már ránk bízta.

Egyszer azt is mondta, nem az a hagyományőrző, aki néha lő párat az íjával. De akkor ki?

GÉCZY GÁBOR: Szerintem mi magunk voltunk az előző életeinkben, amikor megszülettünk a saját dédapánkként és ükapánkként. Mi hagyunk nyomokat, jeleket magunknak. De ezt is kár lenne szembeállítani a modernséggel. Valószínűleg az sem működött tökéletesen, ellenkező esetben most mécses mellett egy nádkunyhóban beszélgetnénk. A hagyományba is nagyon sok hibás tudás vegyült. A szembeállított dolgoknak össze kellene simulnia, s ez lehet az elkövetkező évek kihívása.

Soha nem kellett idővel változtatnia a véleményén?

GÉCZY GÁBOR: Meglepő, de nem emlékszem ilyenre, s minden korábban kimondott szavamat vállalom. Persze történtek finomítások, ma már például nem támadom olyan vehemensen az orvosokat. Korábban sem a tudásuk, hanem a hozzáállásuk miatt tettem. De a kanonizált gyógyítási protokollokat ma is elítélem, mert az orvosok ettől nem tudnak úgy gyógyítani, ahogy szeretnének.

Papp Lajos sebész professzortól hallottam, hogy a spirituális orientáció nagyjait tartósan soha nem tudta egy asztal köré ültetni. Önnek sikerült?

GÉCZY GÁBOR: Hát nekem sem könnyű. Egyszer egy barátom úgy fogalmazott: ezzel a nemzettel az a baj, hogy itt mindenki király. Holott mindenkinek be kellene látnia, hogy egy összesimuló rendszernek a része. Tegyük fel, az egyik nagy ember a Maros, a másik a Körös, a harmadik a Duna vagy a Tisza, de valahol össze fognak simulni, mert csak együtt érhetik el a tengert. Nekünk oda kell visszatalálnunk, amit az indiánok jól tudtak: azt, hogy minden egy.

Úgy tudom, Makkfalva újraéled, most például traktor hozattak Kínából. Pedig egyszer már úgy fogalmazott, hogy a kísérleti falujával megbukott.

GÉCZY GÁBOR: Az abai gimnáziumot egy év alatt, a népi gyógyász képzést egy hónap alatt raktuk össze s akkreditáltattuk. Mindent gyorsan meg tudtam valósítani, amit akartam, egyedül Makkfalvával nem boldogulok. De a követőimet nem vihetem be a mocsárba. S hogy mondjak le a 21. század legnagyobb kísérletéről? Ugyanis ha sikerülne, pillanatok alatt szétfutna a módszer mindenfelé, s ismét lennének falvak, amiket a szeretet és az együttműködés tartana össze. Mert amíg ez nem sikerül, addig a most divatos versenynek csak vesztesei vannak. Egyébként mostanság kis kerteket akarunk létrehozni nagy biodiverzitással.

Kaliforniában már sok ilyen gazdaságot találni. Nem fogunk ebben is lemaradni?

GÉCZY GÁBOR: Sok helyen csinálnak már effélét, de azért sem tudnak megelőzni, mert a Kárpát-medence annyira mozaikos, hogy szinte adja magát, sokáig mondjuk az Alföldre sem lehet rákényszeríteni a monokultúrát. Azért nincs életerőnk sem, mert erő csak életközösségekből nyerhető, mint például egy sokféle kultúrának helyet adó kiskert. Ma egy udvarban csak tuját látni és füvet. Ezen változtatni szeretnénk, ezért is hozattunk Kínából pici, 15 lóerős traktorokat, amikkel élvezettel lehet kertet művelni.

Rengeteg előadása van. Hogy tud frissnek maradni?

GÉCZY GÁBOR: Kiállva ennyi ember elé hihetetlen tudást és védelmet kap az ember, de olyankor már csak szócső az előadó. Időnként olyan problémával is előhozakodok, ami nagyon foglalkoztat, de nem tudom megoldani. Nem ritka viszont, hogy még a megoldás is valahogy előkerül.

KM