Zokni és Prézli boldogsága - két kutyus talált szerető családra

Nyíregyháza - Otthonból otthonba – de micsoda különbség! Két gazdátlan, jobb sorsra váró kóbor eb élete változott meg gyökeresen azzal, hogy az Állatbarát Alapítvány állatotthonából a 4 for Dance táncosa, Illés Dániel és családja otthonába került.

– Az elmúlt években volt nekünk egy kedves, hűséges ebünk, Roni, a nagy becsben tartott golden retriever, akitől 13 év után fájó szívvel vettünk búcsút pár nappal ezelőtt.

Angyalok között…

Minden reggel, amikor friss vizet kapott, szívesen pihent, jó időben napozott a tálja mellett. Egyik nap is ott találtuk, de már nem kelt fel többé mellőle – tudjuk meg az örökbefogadás szomorú okát.

A kertben temettük el – ­meséli még Dani –, kislányunk, Bogi nagyon megsiratta, és többször mondogatta, hogy „Roni ott van az angyalok között…”, s hogy mennyire szeretné még megsimogatni.

Nem volt kérdés: ismét gondoskodnunk kell négy­lábú társról. Sokat gon­dolkodtunk, milyen fajtát ­válasszunk, ám feleségem, Nóri felvetette: mi lenne, ha kóbor kutyát fogadnánk be?

Kettő lett az egyből

Előbb az Állatbarát Alapítvány honlapján keresgéltünk, s meg is találtuk Zsömit, majd a telephelyet felkeresve mindjárt két kutyát vettünk magunkhoz, Fáni is csatlakozott hozzánk. Előbb „új élet, új név” alapon átneveztük a kutyusokat, így lett Zsömiből Prézli, Fániból Zokni, majd az első napokat közös sétákkal, játékkal töltöttük.

Megépítettük a kennelt és a kutyaházat, s hamar megszokták az új környezetet. Hihetetlenül okosak, már értik és követik az „ülj, feküdj, maradj” vezényszavakat.

Mindenki örül a két jövevénynek, de legjobban Bogi kislányunk. Zokni 4 hónapos, ezért még pajkosabb, játékosabb, épp olyan, amilyet Bogi szeret, és azért is választottuk, hogy együtt nőjenek fel. Két hányatott sorsú kutya életét tettük szebbé, boldogabbá, ők pedig a miénket – foglalja össze egyszerűen a történet lényegét Illés Dániel.

- Nyéki Zsolt -

Kívánság az áruház előtt

A segítő szándék más formában is része a hétköznapjainknak, a nehéz sors megérint minket, legyen szó emberről vagy állatról. Többször segítettünk hajléktalanoknak, egy eset különösen megmaradt bennem.

Az egyik bevásárlóközpont előtt beszélgetésbe elegyedtünk egy csöndes kéregetővel, aki elmondta: nagyon szeretne banánt enni. Elképedt, amikor jöttünk ki az áruházból, a feleségem, Nóri odalépett hozzá és a kezébe nyomta a banánt.

Jó érzés volt, még akkor is, ha tisztában voltunk, s vagyunk azzal: minden problémát nem tudunk megoldani. Amit lehet, megteszünk – enged bepillantást a családi filozófiába Illés Dániel.