1500 éves temetőre és csontvázra bukkantak a régészek nem messze Nyíregyházától

Nyíregyháza, Bihari tanya - A nyugati elkerülő út építése előtt a szakemberek átvizsgálják a nyomvonal mélyén lapuló maradványokat.

Kevéssel azelőtt érkeztünk meg a Bihari tanya melletti ásatáshoz, hogy befutott volna az első gyermekturnus. A feltárás 1,4 hektáros területét szegélyező földeken már szárba szökkent az elvetett gabona, szabályos sorai között húsz–harminc méter széles, körülbelül nyolcvan centi mély barázda húzódik, az árok mellett fekete földhalmok magasodnak. A simára mart, sárgás altalajt négy-öt lépésenként változóan mély gödrök, vagy ahogy Körösfői Zsolttól megtudtuk, úgynevezett metszetek tarkítják.

– Itt halad majd át a nyugati elkerülő út, a munkálatok előtt azonban meg kell vizsgálnunk a területet. Az előkészületek, terepbejárás, légi felvételek megtekintése és a felső, fekete földréteg eltávolítása után kezdhettek dolgozni a régészek.

Újság az írás előtti korokból

Mégis honnan tudják, hogy hol kell ásni? – szögeztük a kissé laikus kérdést az ásatásvezetőnek, aki készségesen elárulta: ahol a sárga, a barna és a fekete föld keveredik, ott megbolygatták a talajt, s minden bizonnyal rejtőzik valami. A szakemberek megjelölik ezeket a helyeket, megszámozzák és körberajzolják, majd a kijelölt rész felén ásni kezdenek.

– Azok ott – mutatott az egyik metszet szélén lévő kosárkára Körösfői Zsolt – körülbelül 1600 évesek lehetnek, a leletek kora azonban változó, ami azt mutatja, hogy a település évszázadokon át állt. Az idők során az itt élők különböző mélységű és funkciójú gödröket ástak, ezeket tárolóként használták vagy egyszerűen eltemették a haszontalanná vált tárgyaikat, elpusztult háziállataik maradványait. Mi azonban egyszerre tárjuk fel ezeket, és a leletek alapján felállítunk egy relatív kronológiát.

Közben megérkeztek a nyíregyházi iskolások is. Csendes megilletődéssel állták körbe Sipos Attila Csaba rajzolót, aki a munkájáról mesélt. A rajzolók minden egyes metszetről, objektumról és leletről méretarányos rajzot készítenek. A feltárás helyszínéről ezek alapján összeállítanak egy térképet, amit aztán képekkel kiegészítve digitalizálnak. Olyan ez, mint egy újság, amiből elolvashatják, mi történt azokban a korokban, melyekből nem maradt fenn írásos emlék.

A kicsiknek lehetőségük nyílt egy kis régészkedésre is; előbb kőművesszerszámokkal, később ecsetekkel dolgoztak felváltva, így lassanként eléjük tárult egy kistestű kutya csontváza. A legnagyobb izgalmat azonban a temetőben talált emberi maradványok váltották ki a diákokból.

– Nézd, ott egy koponya! – suttogták egymásnak, és tágra nyílt szemekkel figyelték a régészt, aki előbb egy kis spatulával, majd finom ecsettel hozta felszínre a körülbelül 1500 éves csontokat. Ezek később a múzeumba kerülnek, ahol az antropológusok megállapítják a pontos korát, hogy női vagy férficsontvázra bukkantak, de a maradványok árulkodnak az életformáról, a táplálkozásról, a lehetséges betegségekről is. Hozzátette: ezeket a sírokat kirabolták, így csak töredékek maradtak mindabból, amit a halottak mellé temettek. Gyakran került a sírokba élelem, edény és olyan tárgy, ami az életében fontos lehetett az elhunytnak. A katonák mellé temették a kardjukat, a szövőnők mellé orsógombot.

Igazi élmény

A régészet napi programhoz csatlakozott Ábrán András, a vásárosnaményi Bereg Fiai Hagyományőrző Íjász Egyesület vezetője, valamint Bakó András, a Turáni Sólyom Hagyományőrző Egyesület tagja is, akik megmutatták az íjászkodás alapjait és a tűzgyújtás technikáját az iskolásoknak. A diákok belefújhattak a tülkökbe, felpróbálhatták a korhű ruhákat, és nem utolsósorban elmondhatták magukról, hogy részt vettek egy igazi ásatáson.

KM-CSA