Költő ihlette íjászverseny a Tisza-parton

Kótaj - A csodálatos tájon sok jeles költő, író lábnyomára bukkanhatunk. Irodalmi barangolások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

Tokajba készülünk. Rakamaz helyett inkább Kótaj felé indulunk, a kerékpárút építése arrafelé nem nehezíti az autózást. Ha némi kerülővel is jár, irány tehát a Rétköz és a Nyírség határán lévő Kótaj.

A májusi út önmagában szép látványt ígér. Virágzó fák, bokrok, s lám, az akác is bontogatja leveleit. A szép kitérőt felfoghatjuk egy irodalmi utazásnak is, hisz sok jeles költő és író nyomára bukkanhatunk. Kótaj első neves íróvendége például Kazinczy Ferenc volt, akit rabsága idején, 1800 augusztusában Kufsteinből Munkács várába szállítottak. Kótajban némi öröm is érte, hisz rokonánál, Ibrányi Károlyné fogadójában szálltak meg két napra. Volt miről beszélgetni…

A hajdani keresztúti csárdában

Jókai ugyan csak egyszer járt megyénkben, akkor is a szatmári részen, de az Egy magyar nábob című regényében felesége régi szabolcsi utazásait elevenítette fel. A mű első fejezete a hajdani keresztúti (mai Kótaj) Törik-Szakad csárdájában játszódik. Kárpáthy János modelljeként Ibrányi Ferencet is felidézte, aki mulatozásairól, költekezéseiről vált közismertté. Nos, Ibrányi egykori kastélya néhány hete újra régi pompájában tündököl. De Kótajban gondoljunk egy kicsit Galambos Lajosra, hajdani újságíró kollégánkra is! Mint Katona Béla írta, „Alig van az újabb magyar irodalomban olyan író, akinek a munkásságában a szülőföld oly mértékben volna kitapintható, mint Galambos Lajos életművében…”. Galambos számtalan írása Szabolcs, Szatmár és Bereg térségében játszódik.

Kótaj után aztán látványos természeti táj és Buj következik, ahol három tavat is találni. Nem véletlenül sok mostanában a költögető fecske és a gólyafészek errefelé. Szóljunk is néhány szót a jó gólyamadárról! Azt hiszem, sokan ismerjük Tompa Mihály A gólyához című versét: „Megenyhült a lég, vidul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár!” A költőt bizonyára az itteni élmények ihlették e szép vers megírására, aki Szabolcs községben a Szemere családnál is nevelősködött. Hosszan lehetne sorolni a pontosan kétszáz éve született Tompa Mihály életművét, de mindenképpen említsük meg a Két íjász című versét, amely Vencsellő és Kenézlő település nevének az eredetét meséli el. E szerint két vitéz, a német Vencel és a magyar Kenéz lovag nyilat ragadott, és a gazdag földesúr lánya kezének elnyeréséért párbajra kelt. A nagy viadalra a Tisza két partján álltak fel. Nem nehéz kitalálni, ki győzött.

Könyveket tölthetne meg

A polgármesteri hivatalban megtudtuk, hogy a Nemzeti Íjászszövetség a kenézlői és a gávavencsellői önkormányzattal karöltve szinte minden évben szép ünnepség keretében megrendezi a Kenéz–Vencel íjászpárbajt a Tisza felett, olyankor természetesen elhangzik Tompa Mihály balladája is.

A hagyományokat szépen ápoló községből továbbhaladunk. Az útszélen vidám iskoláscsapat kerékpározik. Hamarosan a magyarság egyik legrégebbi településére, Szabolcs községbe érünk. A földváráról szóló írásokból persze külön könyvet lehetne szerkeszteni. Hadd idézzük most Móricz Zsigmond néhány sorát A szabolcsi földvár című írásából: „A várcsúcsáról messze terjedő gyönyörű panoráma nyílik, az Alföld egyik legszebb kilátása a hegyaljai hegyekre… Ahogy az ember megáll a vár fokán, érzi a hódító és büszke érzést, ahogy uralkodott ez a központ a táj felett”.

- Bodnár István -