Nem krumpli az…

Hiába a tévé, hiába az elektronikus sajtó, hiába az internet – a könyv az könyv marad. Más kérdés, hogy a konkurenciát mind nehezebben túlélő könyv egyre drágább, az átlagkeresetből élők nem biztos, hogy megengedhetik maguknak a rendszeres vásárlást, még ha számukra fontosnak is számít az adott kiadvány. Györke László jegyzete.

Hol van már az az időszak, amikor az ember fia „szatyorszámra” vitte haza a könyvet? A szomszédasszony meg is kérdezte, „Nem lesz még elég abból a sok könyvből?” Mire csak annyit mondtam, hogy nem krumpli az, hogy elég legyen egy időre.

Akik nem születtek bele az elektronikába, akik esténként nem a tévé előtt ültek, hanem könyvvel a kezükben tértek nyugovóra, azok számára nem újdonság, amit jómagam is csináltam gyermekkoromban. Sokan voltunk, a lakás meg szűk, hát egy szobában aludtam apámékkal. Apám nagy könyvmoly volt, esténként sokáig égette az olvasólámpát, melynek fényét a ruhásszekrény tükre pontosan olyan szögben verte vissza, hogy én kényelmesen olvashattam mellette az ágytámla mögött. Hanem amikor ezt apám észrevette, széket tett a tükör elé. Persze, ettől sem estem kétségbe, hisz még mindig ott volt a klasszikusnak számító megoldás: zseblámpával olvasni a takaró alatt. Csak jól kellett bírni szusszal. Persze, ezen valószínűleg jót mosolyog a mai nemzedék… Ilyenkor, amikor az ünnepi könyvhét alkalmából a nyilvánosság elé lépnek írók, költők új alkotásaikkal, mindig emelkedettebb a hangulat. Nagy érdeklődéssel böngésztem a nyíregyházi, illetve a megyebeli bőséges programot, s örömmel töltött el, hogy számos kolléga mutatkozik be új könyvvel. Mint például Lefler György, akinek Hangyautakon című kötetét ma mutatja be Stevanyik András helytörténész. Mert, ugye, az újságírók java része nemcsak újságot ír, hanem könyvet is, ha éppen úgy hozza a sors…

- Györke László -