A Tisza hűs habjai közt…

Tiszabecstől Rakamazon át Tiszalökig számtalan porond kínál a megyén belül kiváló alkalmat a nyári fürdőzésre, kempingezésre. Persze feljebb, Nagyszőllős, Huszt, Visk, Técső közelében is remek partok vannak, de a kárpátaljai szakaszon még szilaj csikóra emlékeztet a Tisza: sodrása erős, rengeteg benne az örvény, viszont tiszta, mint a forrásvíz. Már amikor nyugodt. Mert ha haragosan megárad s magával ragadja a partjára lerakott millió PET-palackot, akkor bizony már se nem tiszta, se nem szelíd. Györke László jegyzete.

Minden szakasznak megvan a maga jellegzetessége, szépsége. Míg feljebb inkább kavicsos – itt lehet jókat „kacsázni” –, lejjebb már homokos a part. Meg aztán iszapos is. Jómagam Nagyszőllősnél ugyanúgy élveztem, mint Ibránynál vagy éppen Gergelyiugornyánál. Hajdan a Tisza igazi magyar folyó volt. Trianonig. Ma elsősorban attól kell tartani, hogy az elszakított területeken olyan – alkalmasint illegális – tevékenység folyik, mely szennyezi természeti kincsünket. Nem kell messzire visszamenni az időben, hiszen 2000-ben a cián-, majd a nehézfémszennyezés csaknem élettelenné tette szőke folyónkat. A méreganyag nem Magyarországon keletkezett, hanem Romániában. Ma is erős a kísértés a kalandorok körében, hogy az élővizet és a környezetet tönkretéve szabadulnak meg a szennyező anyagtól. Mondhatnánk: meggyilkolják. A gyilkos pedig kemény büntetést érdemel(ne), de sajnos nemigen hallottunk arról, hogy az aranymosó céget oly nagyon megbüntették volna anno. Számtalan népdal szól kincsünkről, melynek „habjai között” bizony el is lehet veszni. Hát vigyázzunk magunkra is, meg rá is, mert a kincseket meg kell őrizni…

- Györke László -