Cukrászgenerációkat nevelt megyénknek

Nyíregyháza - A díjak csupán jelzések, mert az igazi siker a vevők elégedettsége.

– Az én életem Nyírpazonyban gyökerezik, ott születtem második lányként, egy tetőfedő mester- ember gyermekeként. Jól tanultam, kitűnően, a tanáraim azt jósolták, hogy remek pedagógus lesz belőlem – kezdi gazdag és változatos életútját Görömbei Sándorné, Irénke, a családról elnevezett cukrászda vezetője.

Aztán minden másképp alakult… Azt mondja, náluk odahaza minden vasárnap tésztákat (is) sütött az édesanyja; kellemes illatuk betöltötte az egész házat. Ekkor még úgy gondolta Irénke, hogy boltosnak tanul, de amikor jelentkezett a szakmunkás képzőbe, ott már csak cukrász hely volt.

Előbb sírt emiatt, aztán az otthoni süteményezés illata a cukrászat felé fordította a tekintetét. Olyan jól ment neki a szakma elsajátítása, hogy 1969-ben egy országos versenyen 3. helyezést ért el, így már a tanév vége előtt kézbe vehette a bizonyítványt.

– Amikor 1972-ben átadták a megye legmodernebb szállodáját, a Szabolcs Hotelt, ott kínálták fel nekem a vezetőcukrász állást. Mindeközben számos versenyen részt vettem, többször nyertem rangos díjakat – meséli. Mint a legtöbb talpraesett, helyes lány, Irénke is férjhez ment, mégpedig Görömbei Sándor cukrászmesterhez, akinek két gyermeket szült.

A szülési szabadság lejárta után felkérték a Nyíregyházi Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola cukrász szakoktatói állásának betöltésére. – Ehhez persze nekem is képeznem kellett magam, ezért elvégeztem a Vendéglátó Főiskola szakoktatói képzését, majd 19 évig oktattam az új cukrásztanulókat a megyében.

„A szakma nagykövete”

– A rendszerváltás után, miután a férjem cukrászmester volt, a lakásunknál megnyitottuk a saját cukrászdánkat, s mivel a menyem Tiszavasváriból való, ott is nyitottunk egyet. Vállalkozásunk ma is családi alapon működik. A lányom cukrász és közgazdász, de a fiam is a mi munkánkat segíti, különösen azóta, hogy nemrégiben váratlanul elhunyt a férjem.

– Nem kívánom most felsorolni azokat a kitüntetéseket, elismeréseket, melyeket itthon, de főleg külföldön kaptam, mert még dicsekvésnek tűnne, de tavaly nekem ítélték „A szakma nagykövete” díjat, amire igencsak büszke vagyok. Megyénk gasztronómiai egyesületének alelnöke vagyok, s az Észak-Kelet Magyarországi Cukrász Ipartestület elnökévé választottak. Az is igaz, hogy rajtam kívül több kitűnő cukrász is részt vesz a tanulók minél jobb felkészítésében. Könyvet jelentettünk meg Ízkirályok címmel, amiben a megyei tájjelegű ételek és sütemények receptjeit adtuk közre.

Irénke jól tudja, a szebbnél szebb és jobbnál jobb, jeles alkalmakra való cukrászkészítményeket lehetetlen lenne felsorolni. A díjak is csupán jelzések, mert az igazi siker a vevők elégedettsége.

- Angyal Sándor -