Kicsiny kezek egy erős tenyérben - a gyerekek ragaszkodnak a nyíregyházi óvóbácsihoz

Nyíregyháza - Rácz Csaba, az Eszterlánc Északi Óvoda Napsugár Tagintézményének óvóbácsija azt mondja, aki csak teheti, végezze el az óvónőképzőt, mert a főiskolának komoly szemléletformáló ereje van. Óvodapedagógusként ő is sok mindent másképp lát, és hiába dolgozott számítástechnikusként, magára talált a gyerekek között.

Vannak szakmák, melyeket kizárólag csak az egyik vagy a másik nemhez társítunk. Ha mondjuk pékről, sebészről vagy nőgyógyászról esik szó, aligha képzelünk a munkakörök mellé nőket. Ugyanígy nehezen állna rá a szánk a „férfivérre” nővér helyett, de a könyvtárosoknak és a védőnőknek sem kell félteniük a kenyerüket a férfitársaiktól.

Három csodálatos esztendő

Mindez a közoktatásban a legszembetűnőbb. Minél kisebb a gyermek, annál kevesebb a férfi, s az óvodában egyenesen fehér hollónak számít. Ezért is örültünk, amikor Nyíregyházán, az Eszterlánc Északi Óvoda Napsugár Tagintézményében rátaláltunk egy óvóbácsira. Rácz Csaba története ráadásul több szempontból is rendhagyó: ő a sikerszakmának számító informatikusi munkakört hagyta ott a gyerekekért.

– Konkrétan 7 évig dolgoztam műszerészként egy számítástechnikai cégnél, s mivel belső szervizesként eléggé zárt életet éltem, ráébredtem, hogy nem akarom ezt életem végéig csinálni – árulta el a Hajdúhadházról elszármazott tanerő. – A párommal összedugtuk a fejünket, s eldöntöttük, hogy – mint egykori cserkészvezető s egy hatgyerekes nagycsalád legkisebb tagja, akire bármikor rábízhatják a saját csemetéiket a testvérek – gyerekekkel kellene foglalkoznom.

Beiratkozott tehát a hajdúböszörményi óvónőképző főiskola levelező képzésére 2005-ben, s csodálatos 3 esztendő következett az életében. Nem ő volt az egyetlen férfi a campuson, de a csoporttársai az első félév után lemorzsolódtak, s egyedüli óvóbácsiként fejezte be tanulmányait levelőzőként. Minden oviban két kézzel kapnának egy férfi tanerő után ilyen diplomával, gondolhatnák sokan. Rácz Csaba is ebben hitt, pedig nem így történt. Akkoriban telítve volt a munkaerőpiac óvodapedagógusokkal. Annyira persze nem is bánta.

Jött egy komoly lehetőség

– Akkor voltak kicsik a gyerekeink, s vigyázni kellett rájuk, amíg a feleségem dolgozott – folytatta a háromgyermekes családapa. – Egy darabig négy­órás állásokra vadásztam, dolgoztam postán, helyettesítettem egy táppénzen lévő óvónőt Hajdúhadházon, s pár év elteltével jött egy komoly lehetőség, s elköltöztünk Nyíregyházára – jutottunk el a közelmúltig.

Azóta öt év telt el. A kolléganői gyorsan befogadták, egyedül a szülők „pislogtak” meglepetten, amikor nem egy nő, hanem egy óvóbácsi köszöntötte őket reggelente. – A szülök természetesen dönthetnek, hogy óvóbácsit vagy óvónénit szeretnének. Az eltelt évek alatt észrevettem, hogy szívesebben választanak engem olyan egyedülálló anyák, aki így akarnak apamintát mutatni a gyermeküknek. A kicsik szerencsére semmiféle megkülönböztetést nem tesznek, bár volt egy kislány a praxisomban, aki először sírva menekült előlem. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy összebarátkozzunk, s ma már ugyanúgy ragaszkodik hozzám, mint a többiek.

– A fentiek ismeretében azért ne gondolja senki, hogy otthon is mindig mintaapa volnék – tiltakozott Rácz Csaba, amikor erre rákérdeztünk. – Nem egyszer én is fáradtan érkezek haza a munkából, de mindent megteszek, hogy ebből minél kevesebbet vegyen észre a lányom és a két fiam – tette hozzá nevetve.

- Matyasovszki József -

A zene erejével felvértezve

Csaba bácsinak nem nehéz megszerettetnie magát a gyerekekkel, már csak azért sem, mert szépen furulyázik, 10 éves kóruszenei múlttal remekül énekel, kitűnő érzéke van a kézművességhez, ügyesen gitározik és szájharmonikázik.

– Most a zongorával ismerkedem, mivel a fiam zongoraórákra jár, s mellette én is megtanulok ezt-azt. Érdekel a népi hangszerek világa, s mivel a gitárkíséret egyébként sem illik egy népdalhoz, azon gondolkodom, megtanulok citerázni – mesélte.

Elárulta azt is, hogy a gyerekekkel évről évre nehezebb egy picit, egyre több közöttük a figyelemzavarral küzdő, a túlmozgásos, de ha megszólal a gitár, azért annak még mindig megvan a hatása.