Szatmári lélek a festményeken

Milota - Egy református hajdúból lett református szatmári, aki életével és művészetével is példát mutatott – így méltatták Fülöp Sándor festőművész hagyatékát.

Autentikusabb forrás ritkán akad a méltatáshoz: a művész fia, Fülöp István (a Mátészalkai Járási Hivatal vezetője, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke) szólt e szavakkal a résztvevőkhöz azon a kiállításon, amelyet múlt szombaton nyitottak meg a Milotai Református Egyházközség Gyülekezeti Házában.

Adler Miklós volt a mestere

Fülöp István 1928. október 17-én született Debrecenben. Gyermekkorát Hajdúböszörményben töltötte, iskoláit is ott végezte; 1948-ban érettségizett a Bocskai István Református Gimnáziumban. Ott kötelezte el magát egy életre a természettudományok, a rajzolás és a festészet mellett. Felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ám a kollégiumban nem kapott helyet, ezért Debrecenben a Pedagógia Főiskolára iratkozott be. Mestere a kiváló művész, Adler Miklós volt. A főiskola utolsó évében Tarpára helyezték gyakorlatra, majd ide is nősült. Fülöp Sándor 1964-től nyugdíjba vonulásáig a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban matematikát, ábrázoló geometriát, rajzot és művészettörténetet tanított. A rajzolás és a festészet egész életét meghatározta, 2012-ben hunyt el.

Nemes egyszerűség

Ahogy a megnyitón dr. Vitéz Ferenc irodalmár, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára fogalmazott: a képei bensőséges élményből születtek, s bennük fellelhető a nemzeti érzület, az identitás. A művészt magát nemes egyszerűség jellemzi, párosulva az önzetlen adással, kifejezéssel, legyen szó elhagyatott falu bánatáról vagy a természet csodájáról.

– Ezek a festmények sokszor önmagukért beszélnek: nem az a fontos, éppen mi látható, hanem hogy mit üzennek. A művészet olyan szférákba hatol, ahová a ráció nem találna utat, csak a lelkünk – ajánlotta Fülöp István.

KM-NyZs