Vannak még csodák

Ami szép, az szép. Itthon is. Bár magyarok százai rohannak ilyentájt a horvát tengerpartra vagy ezer más irányba, tanulságos idehaza is csapni egy kört. Akit nem hat meg például a panoráma a visegrádi fellegvárból letekintve, az magára vessen. Az esztergomi bazilikánál franciák meresztik a szemüket, holott ha valahol, náluk aztán se szeri, se száma pazar műemlékeknek. Koncz Tibor jegyzete.

Meg aztán a véletlen olyan embereket sodorhat mellénk, amitől szintén dobhatunk egy hátast. A budapesti, kívülről ijesztően lepukkant épület belül annyira klassz, hogy egymást váltják benne a külföldiek. A hotelt egy huszon­éves srác irányítja, egymaga mos, takarít, le nem fagyó vigyorral az orcáján. A nagykanizsai Pista bácsi arról mesél egy házzal arrébb, a Dunakanyarban, hogy feléjük szinte ismeretlen fogalom a munkanélküliség, ráadásul a fizetség sem rossz. Mivel gyakran jár a keleti végre, tapasztalja az égbekiáltó különbséget.

Két slukk között jól kibeszéljük a világ dolgait. Csak az hiányzott, hogy igyunk rá egyet, pedig nagyon rajta volt az ügyön. A sokat megélt tata ezen már „kiakadt”. Egy szabolcsi, aki egyáltalán nem iszik? Hát, na, vannak még csodák. Itthon is…

- Koncz Tibor -