Szívesen kártyáznék

Menjünk már olyan helyre, ahol lehet kártyával fizetni! – elég gyakran kérem ezt a barátaimtól, ami megyeszékhelyen élve abszurd, ha belegondolunk. Hogy a külföldiek megrökönyödnek, amikor a menő belvárosi kávézósoron csak készpénzzel egyenlíthetik ki a számlájukat, csak hab a tortán; nem kell ahhoz a határon túlról érkezni, hogy meglegyen az igényünk a plasztikkártya használatára. Csáki Alexandra írása.

Nem szívesen hordok magammal nagyobb összeget – ennek oka prózai: ha elhagyom a pénztárcám, ne vesszen oda a „vagyonom”. Így viszont kénytelen vagyok olyan üzleteket keresni, ahol nem jelent gondot a kártyás fizetés. Tudom, lépten-nyomon automatákba ütközik a jónép, akár le is vehetném a vásárláshoz szükséges pénzt a számlámról, de a legtöbb banknál csak havonta kétszer lehet pluszköltség nélkül élni ezzel a lehetőséggel. Meg aztán úgy vagyok vele, hogy ez a huszonegyedik század. Ne jelentsen már problémát az üzleteknek, kávézóknak, fagyizóknak, éttermeknek egy terminál beszerzése!

Egyszerűen nevetséges, hogy a lakótelepi garázsboltok felében már lehet kártyával fizetni, nem beszélve a taxikról, pizzafutárokról, míg a belvárosban vadászni kell az ilyen helyeket.

Azt már észrevettem, hogy általában ott hiányoznak a terminálok, ahol a legtöbben megfordulnak. Lenne erre egy majdnem ésszerű magyarázatom, de nem akarok az általánosítás csapdájába esni, inkább levonom a magam tanulságát: fordítottan arányos a csak készpénzes szolgáltatást nyújtó helyek és a vásárlók ilyetén megbecsülésének aránya.

- Csáki Alexandra -