„Boldog vagyok, hogy részese lehettem” - elkészült a Sóstón forgatott film

Nyíregyháza - Csütörtök este a közönség is láthatja Pregitzer Fruzsina értékes alakítását Zsigmond Dezső filmjében.

– Régóta dédelgetett terve volt Zsigmond Dezső filmrendezőnek, hogy vászonra viszi Nagy Zoltán Mihály kárpátaljai író remekét, A sátán fattya című kisregényt, nem véletlenül készített már évekkel ezelőtt is próbafelvételeket hozzá. Szerettem volna benne lenni, szurkoltam is érte, s részben emiatt, a film megvalósulásában bízva növesztettem meg a hajamat – minderről Pregitzer Fruzsina, a most végre mozikba kerülő mű egyik meghatározó szereplője mesélt lapunknak.

Nem akart mesélni róla

A Móricz Zsigmond Színház színművészével a Krúdy Art Moziban ma 18 órától kezdődő megyei díszbemutató apropóján beszélgettünk, szót ejtve arról a személyes érintettségről is, ami a családját a XX. század legtöbb áldozatot követelő korszakához köti. Merthogy a művésznő édesapját is elvitték a Gulágra, s nyolc év után egy megöregedett, jórészt reményeit vesztett embert kapott vissza a család. – Valójában azt se tudtuk pontosan, hol volt, sokáig nem is beszéltünk erről, én magam is a ’80-as években kezdtem eszmélni, amikor Szolzsenyicint olvastunk – vágtunk mindjárt a dolgok közepébe.

– Sára Sándor a 80-as évek végén kezdett hozzá a Magyar nők a gulágon című, 1992-ben bemutatott film leforgatásához és édesapámat is megkereste, aki nem nagyon akart mesélni a történtekről. Akkor eszméltem rá: nálunk egy panaszos szó se hangzott el soha. Ma sem tudok jobb receptet annál, ahogy az apám az adott helyzetet kezelte: nem uszított sem a rendszer, sem pedig az oroszok vagy mások ellen. Csöndben megkerestük a nekünk legkedvezőbb, méltó túlélési módokat, hol hittankönyvvel, hol pedig mással – mesélte a filmben egy kárpátaljai faluban, Halmoson élő asszonyt, Székelynét alakító művész.

Kemény nők a vásznon

A történet szerint innen hurcolják el a fiát málenkij robotra, s a katonák a fiatal férfi kedvesét, a film főszereplőjét gyalázzák meg csoportosan, aki később életet ad a „sátán fattyának”. Kétségtelenül izgalmas szála az eseményeknek a lány és a leendő anyós összecsapása. Székelyné hallani sem akar olyan menyről, aki nem a fiával hált először, vagyis már nem makulátlan.

– Az egészséges anyai reflex végül működni kezd a figurámban, rádöbben, hogy nem gyűlölködhet örökké, mert akkor a fiát is elveszítheti. De tisztelet is kialakulhatott benne Eszter iránt, mivel ő is egyedül nevelte a fiát, s férfi híján az ő vállát is terhelte a döntések súlya. Az ilyesmi megkeményíti a nőket, ugyanakkor szolidaritásra késztet – igyekezet megvilágítani a figurája karakterjegyeit Pregitzer Fruzsina.

– Döbbenetes, hogy 27 évvel a rendszerváltás után készülhetett el a Gulág-téma kapcsán az első erős női film, habár Sára Sándor A vád című filmjében már sok mindent elmondott ugyanerről 11 évvel ezelőtt. Külön öröm, hogy a totalitárius rendszerek okozta egyéb fájdalmak mellett a bolsevik rendszer borzalmas bűneit bemutató film is készülhet – tette még hozzá, nem mulasztva el, hogy őszinte elismeréssel szóljon a megesett, s a falu által megvetett Tóth Esztert alakító Tarpai Viktóriáról.

Kicsit félve, de boldogan

– Komoly színészi teljesítmény, ahogyan szikár eszközökkel páratlan sűrűségűvé gyúrta a karakterét, felmutatva az általa megélt rémséges és összetett lélekállapot súlyát. Méltó alkotótársa a film rendezőjének, ahogy régi barátom, Halász Gábor operatőr is. Imádom, ahogy Gábor lát és láttat a vásznon – mondta el. – Izgalmas játék a filmezés, s mivel régen volt benne részem, boldog vagyok, hogy most megadatott. Egy kicsit féltem is tőle az elején, de feltöltődtem attól, hogy a Sóstói Múzeumfaluban játszhatom. Ihletett hely, szívem szerint létrehoznék benne egy pajtaszínházat.

– Ott, a tapasztott kemence padkáján, ahol – tapsra – sírógörcsöt kellett kapnom, vagy a muskátlis ablakok előtt, szárnyakat adott a környezet. Talán mert gyerekként boldogság volt nyaranta kiszabadulni a nyirkos üzlethelyiségből, ahol a szüleimmel nehéz körülmények között éltünk, s meghúzódni a kitelepített nagyanyám falujában, a harangozó néni házában. Itt a forgatáskor ugyanazok az illatok és hangulatok köszöntek vissza, s én ezt különösen szeretem.

- Matyasovszki József -

Nem lett „színész” a puli

– A falukép részeként szükség volt egy kutyára, a kellékes szerzett is valamiféle „jól szituált”, virágos főterekhez szokott ebet, csakhogy a miliőhöz abszolút nem passzolt, ráadásul nem is ugatott – mesélt el egy kedves sztorit Pregitzer Fruzsina arról, hogyan próbált „filmszínészt” csinálni a saját pulijából. – Arra gondoltam, Bogáncs ugat, akkor is, ha kell, ha nem, s beválik majd. Csakhogy a forgatás alatt el se vakkantotta magát, ellenben mindenkihez odabújt, lelkesen belelihegett a mikrofonokba, nem kevés bosszúságot okozva a hangosítónak. S habár megjelenésében tökéletesen megfelelt volna, „színészként” sajnos megbukott, s ezzel a filmes pályafutása is megfeneklett.