Kölcsönös tiszteletet a rácsok két oldalán!

Nyíregyháza - Néhány nappal ezelőtt elpusztult egy szurikáta a kecskeméti állatkertben egy fegyelmezetlen iskolás miatt, s a kedélyek azóta sem csillapodtak. Az ügy olyan kibe­széletlen társadalmi kérdésekbe gabalyodott bele napok alatt, mint: meddig terjedhet a nevelés szabadsága, s hogy ki a felelőse egy ilyen esetnek, a szülő vagy a kiránduló osztályt kísérő pedagógus?

S bár láthatóan a történtek társadalmi hozadéka is megérne egy misét, mivel az internet népe – miközben egymással is pörölnek – lázas bűnbakkeresésbe kezdett, bennünket inkább az érdekelt, megtörténhetne-e, illetve hogyan kerülhető el hasonló eset Európa legjobb állatkertjében, a Nyíregyházi Állatparkban.

– Egyszerűen, ugyanis semmiféle állatot – pláne nem olyat, amelyik harapni is tud – nem nevelünk „kézből”, s lehetőleg nem úgy mutatjuk be, hogy a látogató könnyen hozzá tudjon férni. Egy szelíd, „kézből” nevelt állat mindig gondot jelent egy állatkertben, mert csábító a látogató számára – szögezte le Gajdos László, az intézmény igazgatója.

Meg kell tanulni viselkedni

– Két évtizede Magyarország jószerivel még csak egyállatkertes ország volt, ellentétben az ezredforduló előtti NDK-val, illetve Cseh- és Lengyelországgal. Ezekben az országokban több nagyvárosban is színvonalas állatkertek működtek, s ott szép lassan megtanulták az emberek, hogyan kell állatkertekbe járni. Hollandiában vagy Németországban szinte napi program, hogy elmennek a helyi, vagy a szomszéd város állatkertjébe, ami itt gyakorlatilag elképzelhetetlen. Ott a látogatók is egészen másképpen szocializálódtak. Az állatkert veszélyes üzem, s nem kis feladat ránevelni az embereket, hogyan éljenek együtt az állatokkal, hogyan közlekedjenek egy ilyen, nem hétköznapi környezetben. Mégis, 20 éve, amióta az állatkertet vezetem, nagyon sokat változott a látogatók viselkedési kultúrája. Aki hozzánk belép – tekintettel a sokféle szabadon tartott állatra –, mindjárt az állatkert-látogatók 12 pontjával találja magát szemben. Öt éve még mi is tekintélyes, fa védőkorlátokkal akadályoztuk meg, hogy az emberek a ketrecek vagy a kifutók közelébe menjenek. Mára eljutottunk oda – mint Nyugat-Európában –, hogy elég egy kihúzott kötél, amire személy szerint is nagyon büszke vagyok – vont mérleget Gajdos László.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy korábban ne okozott volna komoly fejfájást egy-egy látogató Nyíregyházán. Ismert, hogy 10-12 évvel ezelőtt két fóka is elpusztult, mert fém pénzérméket dobáltak a medencéjükbe, amit megettek. – Ma már ilyesmi csak elvétve fordul elő – folytatta az igazgató. – Amikor 2010-ben megnyitottuk a Zöld Piramist, azon aggódtunk, vajon hányan mossák majd bele a kezüket az ottani nyitott medencébe, s dobálnak oda mindenfélét. Szerencsére azóta sem jutott eszébe senkinek ilyesmi.

Virtus és szabálytalan etetés

– A szülőkkel jött gyerekek fegyelmezettebbek, a csoportosan érkezők között viszont akad olyan – szerencsére egyre ritkábban –, amelyik megdobálja a mozdulatlan krokodilt, hogy nem kitömött-e. Néhol mi is kitesszük a figyelmeztető táblát: ne kocogtassák az üveget, ne piszkálják a ketrecet, s főleg ne nyúlkáljanak bele. Ma már elképzelhetetlen az olyan szörnyűség, amilyet 15 éve éltünk át. Egy legény karácsony délelőttjén bedugta a kezét a szibériai tigrishez, hogy megmutassa a barátnőjének, mennyire bátor. Mondanom se kell, az állat csúnyán elbánt vele, véres ügy volt.

– Visszatérő gond a szabálytalan etetés, bár ilyennel is egyre ritkábban találkozunk. Vannak vendégek, akik kimondottan igényelték, hogy kedveskedhessenek a kedvenceiknek, ezért néhány állatcsoporttal – a páviánokkal vagy a lámafélékkel – kivételt tettünk, automatákban mi magunk helyezzük ki az eleséget. A konstruktív megoldásokat látva másutt a szigorúbb korlátozást is könnyebben elfogadják a látogatók. Egy felkészült vendég pedig tudja, hogy a szalámis zsömle és a perec nem természetszerű takarmány, ellenben almát, répát és bizonyos zöldeket nyugodtan adhatnak némely állatnak – tettük tisztába a kérdést, majd Gajdos László összegzésképpen hozzátette:

– Meggyőződésem, hogy egy állatkertnek ma már egyre nyitottabbnak kell lennie, azzal együtt, hogy sem a látogatók nem feledkezhetnek meg a fegyelemről, sem az üzemeltetők a biztonságról.

MJ, PI

A köz véleménye

A világhálón megjelent hozzászólásokból szemezgettünk:

– „Emberek! Szülők! Ébresztő! Szidhatjuk a tanárt, de kérdezem én, milyen neveltetést kapott otthon az a gyerek? Voltam a vadaskertben. És még láthattam Zarát, készíthettem róla fotót. Többszörösen figyelmeztetve vannak a látogatók, hogy mit NE tegyenek! Kedves szülők! Ez bizony a mi felelősségünk is. Mert nevelés helyett, csak elvannak a kölkök egy világban, hozzászoktak, hogy bármit megtehetnek következmény nélkül...”

– Ösztönös reakció volt mindkét fél részéről. A szurikáta és az embergyerek is magát védte. Nem kell ezt ennél jobban túlgondolni, nem tudatosan kínozta az állatot. A gyerek dögöljön meg, miközben jaaaj szegény szurikáta...biztosan helyén van az értékrendetek???

– „Különben nem ez a viselkedés jellemző a fiatalokra! Ugyanis mindig az az 1-2% neveletlen okozza a felháborodást, s rajtuk keresztül minősítik /sokan ebbe a hibába esnek!/ a többit is!”

– „Ha több helyen ki van írva, hogy ne nyúljanak be az állathoz, mert akkor harap, itt egyértelműen az embergyerek volt a hibás, ezért kellett meghalnia az állatnak. Merthogy az embergyerek nem ismerte a tiltást!”