A maláj konyha meglepetései

Kuala Lumpur, Jakarta - A fűszerezés és az ízvilág szokatlan, de az összhatás finom.

– Éhen fogsz ott halni – mondták a barátaim, amikor kiderült, hogy Malajziába utazom, és mivel felettébb válogatós vagyok, bennem is felmerült a kérdés: mit fogok enni egy hétig? Telepakoltam a bőröndömet kekszekkel, sajtokkal és ropival – hogy aztán az egészet a szállodai alkalmazottakra hagyományozzam. Mert a maláj és az indonéz konyha olyan remek ételekkel kápráztatott el, hogy mindent megkóstoltam, sőt, a rákon kívül mindent meg is ettem. A fűszerezés és az ízvilág szokatlan volt és furcsa, de az összhatás finom. A maláj konyhában indiai, kínai és thai elemek is keverednek, így meglehetősen sokszínű, és annyira gazdag, hogy az európai ízekhez szokott gyomor is talál magának betevő falatot.

Sok fűszert, és még több chilit, illetve szóját használnak, kedvelik a mártásokat (sertéshúst nem fogyaszthatnak). Az országban sokféle növény, fűszer és gyümölcs megterem, de tengeri halakat, rákokat is szívesen esznek. A tipikus reggeli a „nazi lemak”: ez banánlevélbe csomagolt, kókusztejben főtt rizs chiliszósszal, egy fél tojással, néhány sózott, szárított apró hallal és egy marék sült földimogyoróval. Ebédre rizst esznek valamilyen hús­étellel, zöldséggel és savanyúsággal. A délutáni teához sütemény dukál, a vacsora pedig hasonló az ebédhez. Szóval: jókat ettünk, de Jakartában még jobbakat.

Elfogytak a jelzők

Indonézia fővárosában a Batavia nevű kultikus helyen ebédeltünk, ahol nem csak a hely hangulata ragadott bennünket magával, de az ételek is. Sotóval kezdtünk – ez egy hússal és zöldséggel készített, melegen kínált levesféle, amelyet egész Indonézia nemzeti eledeleként tartanak számon. Tofus, zöldséges batyuk következtek finom, első kóstolásra elviselhetetlennek tűnően csípős szójaszósszal – olyan finom volt, hogy kis híján összevesztünk, kié legyen az utolsó, és mire a borsmártásos húshoz értünk, elfogytak a jelzők. Desszertet már nem is kértünk, megkóstoltuk viszont a világ egyik legkülönlegesebb kávéját, a Kopi Luwakot, ami valóban nem mindennapi.

Ezek után a vacsorán magyarázkodnunk kellett a vendéglátóinknak, hogy miért csak piszkáljuk a helyi specialitásokat. A csirke- és bárányhúsos gombócokkal telepakolt tésztalevesbe több chilit már nehéz lett volna belerakni, a földimogyoró-szósszal leöntött saláta és azt követő saté viszont igazi csemege volt, a borokról nem is beszélve.

Az indonéz konyhában gazdagon fűszereznek, gyakran használnak szerecsendiót, cayenne borsot, galanga gyökeret, kurkumát, gyömbért és szegfűszeget. Indonéziában az alapélelmiszer a rizs, amelyet sósan és édesen is fogyasztanak. Kedvelt egytálétel a nasi goreng, ami egy gazdag ízesítésű, sokféle formában készített rizses egytálétel. Az előfőzött rizst édes szójaszósszal, hagymával, fokhagymával, tamarinddal ízesítik, majd hozzákeverik a tojást, esetleg csirkehúst vagy garnélát. Népszerűek a szójaalapú ételek, különösen a tofu változatai, illetve a jávai eredetű tempeh, amely a helyiek fontos fehérjeforrása. Jakartában kedvelt street food a rizses, tofus, földimogyorós egytálétel, a ketoprak vagy a karedok saláta, amelyből ugyancsak nem hiányozhat a földimogyoró. A kókusz is fontos alapanyag: nem csak a húst és a kókusztejet használják, de frissítőként a friss kókuszvizet is árulják úton-útfélen. Megkóstoltuk és beleillett az ázsiai gasztroélmények sorába: izgalmas volt!

- Száraz Ancsa -