Valóra vált a nyíregyházi kaszkadőr gyermekkori álma

Nyíregyháza - Tóth Balázs neve nem ismeretlen olvasóink számára, a nyíregyházi kaszkadőr jelenleg Svájcban él és dolgozik.

– Már kisfiúként is az a cél lebegett a szemem előtt, hogy felnőttként maradandót alkossak, valami olyat tegyek, amit előttem még soha senki – árulta el Balázs, míg limonádénkat szürcsöltük egy belvárosi kávézó teraszán.

Nehéz döntés volt

– Szerintem természetes, hogy ezért menni kellett, és nem hullott a lehetőség az ölembe. Nehéz döntés volt itt hagyni az országot és Nyíregyházát, amit szeretek, de úgy éreztem, így közelebb kerülhetek ahhoz, amit évtizedekkel ezelőtt elképzeltem. Négy éve élek egy csendes, svájci kisvárosban, Hinwilben, és logisztikus vagyok egy nagyon korrekt cégnél. Munka mellett kerestem a lehetőségeket a filmes kaszkadőrködésre – idézte fel a kezdeteket Balázs, akire aztán tavaly nyáron rá is mosolygott a szerencse.

– A Heidiland egy svájci történetet feldolgozó underground horrorfilm, aminek – ha jól tudom –, még tartanak az utómunkálatai. Ezt már Marcel csapatának tagjaként csináltam végig, és valószínűleg elégedett volt a munkámmal, mert 2017 novemberében ismét felvette velem a kapcsolatot. Egy mexikói sorozat egyik részéhez kerestek kaszkadőrt, szerepem szerint ügynököt játszottam. Volt ott minden: autós üldözés, a főszereplő hölgy verekedés közben többször padlóra küldött. Néhány héttel később pedig a Beast című film éjszakai forgatásán vettünk részt. A munkálatok idejére lezárták Zürich egyik utcáját, ahol kukákat gyújtottunk fel, konténereket, autókat vertünk szét, szóval teljes volt a felfordulás – mesélte izgatottan, majd rövid hallgatás után feltette az „i”-re a pontot.

Tóth Balázs és a színész, akinek dublőreként összebilincselt kézzel, ágyékkötőben, védőháló nélkül zuhant le egy lejtőn az őserdő közepén

– Marcel ismer egy Alister Mazotti nevű férfit, ő rakta le a kaszkadőrség alapjait Németországban. Dublőrt keresett egy Borneón élt svájci aktivistáról, Bruno Manserről készített filmhez. Érdekes történet, hiszen a férfi a helyi nomád törzsek tanulmányozása során rejtélyes körülmények között tűnt el. Pesten, New Yorkban és Indonéziában forgatták a filmet – én az utóbbi helyszínre kaptam meghívást az idén januárban. Két jelenetben szerepeltem, a tíz napból hat utazással telt, ami ugyan kimerítő volt, de mindenért kárpótoltak az átéltek.

A szíve viszi előre

– A rám osztott feladat sem volt mindennapi, az őserdő közepén, egy meredek lejtőn kellett lezuhannom védőháló nélkül, összebilincselt kézzel, ágyékkötőben. Kimértük, többször elpróbáltuk a jelenetet, így a kamera előtt egyáltalán nem éreztem magam veszélyben, sőt! Nagyon izgalmas volt az egész. Ráadásul találkozhattunk és beszélgethettünk a helyiekkel, sokan jöttek oda hozzánk fotózkodni, kezet rázni. A film a tervek szerint októberben kerül a svájci mozikba.

– Sokat gondolkodtam – tette hozzá Balázs –, és arra jutottam, ha soha többé nem kapok ehhez hasonló lehetőséget, akkor sem leszek elkeseredve. Bebizonyítottam – elsősorban magamnak –, hogy egy nyíregyházi fiú igenis bekerülhet az európai kaszkadőrvilágba mindenfajta protekció és közbenjárás nélkül, pusztán a saját erejéből, akaratából, azzal, hogy a gyermekként megálmodott úton viszi előre a szíve. Persze, sokan támogattak itthon és odakint is, a családom, a barátnőm és a svájci barátok nélkül nem ment volna.

- Csáki Alexandra -

[related-post post_id="3004188"]

[related-post post_id="2671396"]