Közkedvelt turisztikai célponttá vált a megye

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Soha ne legyen rosszabb – hangoztatták egyöntetűen a megye turisztikai szereplői.

Senki, sem a ki-, sem pedig a beutaztatók nem panaszkodhattak az idei turisztikai szezonra, hiszen látványos felmenetbe kapcsolt a hazai turizmus. Már az első statisztai adatok azt mutatták, hogy az összesített vendégforgalom az 5 százalékot is meghaladta, még ettől is nagyobb arányúnak minősítve a szálláshelyek bevételeit. A 2018-as esztendő második negyedéve egyértelművé tette: az ágazat felzárkózott a gazdaság legjelentősebb húzóágazatainak – a fogyasztás, a beruházások, az uniós források – sorába. A növekedés természetesen a megyénket is érintette, és számottevő bevételeket hozott.

Jól teljesített az idén a hazai turizmus, állítják az elemzők mindenfelé. Jóllehet, a nyárelő változékony jellege kissé befelhősítette a vendéglátással foglalkozók homlokát, ám az augusztusi hőség beköszöntével már moccanni se lehetett a fürdőhelyeken, megteltek az üdülőövezeti szállások, s nem volt könnyű asztalt találni a vendéglőkben. Ha hinni lehet az előrejelzéseknek és az előfoglalási adatoknak, várhatóan még a szeptember is erős lesz, behozva a kora nyári esetleges lemaradást. Körképünkkel azt szerettük volna feltérképezni, mennyire voltak elégedettek az idei szezonnal a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szállásszolgáltatók, fürdőhelyeket és a más turisztikai attrakciókat üzemeltetők.

Az előfoglalások biztonságával

Amikor megyénk turisztikai lehetőségeit számba vesszük, óhatatlanul eszünkbe jutnak a Felső-Tisza-vidékben rejlő lehetőségek. Ezért is kerestük meg kérdéseinkkel a tiszabecsi Vidám Delfin Vízibázis, Kemping és Panzió ügyvezetőjét, Dallos Sándort, aki egyértelműen bizakodó álláspontnak adott hangot, dicsérve az idei felső-tiszai vízi turizmus eredményeit. Sikereiket az is stabilizálta, hogy a vízi turizmus élénkítését célul kitűző magyar Kajak-Kenu Szövetség a felső-tiszai szakaszon rájuk bízta a programok lebonyolítását.

– Még ha mások másképpen is gondolják, az én véleményem az, hogy az idei szezon még a tavalyinál is jobb volt. Szépen növekedett a vendégszám, ami annak is betudható, hogy komplexebben tudtuk kiszolgálni a vendégeket. Én egy szerencsés növekedési tendenciát látok, aminek – remélhetően – még nem értünk fel a legtetejére. Tény, a nyárelő egy kicsit hűvösebb, csapadékosabb volt az ilyenkor elvártnál, de nem okozott gondot, mivel a vendégeink a meglévő helyeket általában három hónappal hamarabb lefoglalják. Hozzánk a nyár elején általában iskolás csoportok jönnek, és a csomagban értékesített komplex programjainkat nem tudta befolyásolni az időjárás – adta tudtul az ügyvezető, majd hozzátette: – Sokakat igencsak megdöbbentett a nyár végén, hogy mennyire kevés a víz a Tiszában. Mégis, azt kell mondjam, bennünket, sporthajósokat mindez nem tántorított vissza. Kenuval még most is remekül járható a folyó, és ennek olyan előnye is van, hogy még több, még nagyobb a strandolásra alkalmas homokos partrész. Legfeljebb a felső szakaszon kicsit jobban kell vigyázni az esetleges víz alatti akadályokra, de az alacsony vízállás nálunk más módon nem volt visszatartó tényező.

Kikötöttek és lehorgonyoztak

Erdélyi Jánosné Marika és maroknyi, de lelkes csapata alig bírta a tempót, olyan sok kikapcsolódni vágyót csábított a túristvándi Vízimalom Kemping és Panzióba a jó idő, a szép táj, na és persze a vendéglátóhely páratlan gasztronómiája.

– A kenuzás nagy népszerűségnek örvendett az idén, családok, baráti társaságok, kollektívák sokasága kötött ki és „horgonyzott le” nálunk. A tájjellegű, laktató ételeink között továbbra is a kötött leves, a szatmári málékásás töltött káposzta és a kemencés kenyérlángos a legkeresettebb, a szállóvendégek egy része a panzióban, többségük a hatalmas kemping területén hajtotta álomra a fejét. A napokban egy mátészalkai iskola tantestülete tartotta nálunk a „tanévnyitó értekezletét”, ők is feltöltődve tértek haza – mesélte elégedetten, de kissé kimerülten a „ház asszonya”.

– Megtiszteltetésként éltük meg, hogy a tavalyihoz hasonlóan, az ez évi államünnepre is meghívást kaptunk a budapesti szervezőktől a Magyar Ízek Utcájába, ám kapacitás híján sajnos nem tudtunk eljutni a gasztrosétányra. A vendégek díjazták, hogy immár bankkártyával és SZÉP-kártyával is fizethetnek a készpénz mellett, ez a forgalmunkon is megmutatkozott. Itt van az ősz, itt van újra, ám ez nem jelenti azt, hogy „bezárnánk a boltot”: ameddig a jó idő engedi és a látogatók igénylik, nyitva maradunk, így összegszerűen még korai lenne summázni a szezont – tette hozzá Erdélyi Jánosné.

Elmaradtak a vendégek

Tákos a Bereg gyöngyszeme, kétség nem fér hozzá, hogy aki egyszer bebarangolta a megye azon szegletét, jó szívvel gondol vissza az ott töltött időre, a családias szálláshelyekre, a hagyományos ízekre, a csodás tájra és a gyógyító csendre. A Baráth Vendégház vezetője a korábbi években volt, hogy 50–60 vendégre főzött naponta, azonban – mint mondta – az idén nyáron elmaradtak a turistacsoportok.

– Nem ez volt a legjobb szezonunk, összesen talán három társaság szállt meg nálunk. Viszonylag sokan tértek be hozzánk egy-egy finom ebédre, vacsorára, de több olyan hét van mögöttünk, amikor mindhárom szobánk üresen állt. A jómódúak nem a Beregbe járnak pihenni… Minden évben abban bízunk, hogy valami csoda folytán vonzóbb lesz a falusi turizmus, de inkább a fordítottját tapasztaljuk. Bár vannak visszatérő vendégeink, ebből így megélni nem lehet – sóhajtott Baráth Lajosné Judit, aki abban reménykedik, hogy tartogat még meglepetéseket az ősz. – Vannak, akik ilyenkor veszik ki az éves szabadságukat. Talán akadnak köztük olyanok, akiket vonz a környék nyugalma, szépsége.

MJ, CSA, PI