Hősök, példaképek és őszinte barátok az apák

Nyíregyháza - Manapság, amikor oly sokat hallani a családok megerősítéséről, a demográfiai növekedés létfontosságáról, ideje megszólítani a férfiakat is a családtervezésben, szere­pü­ket kiemelni a gyermekne­ve­lésben. Közismert fér­fiak, apák mondták el, ők hogyan vélekednek saját szerepükről a családban.

Ma már nem szégyen a szó egészséges értelmében véve bekukkantani mások életébe, akkor főként nem az, ha a másik életéből tanulságokat szűrhetünk le. Hogy okulni vagy inkább kíváncsiskodni szeretett volna a hallgatóság kedden este a megyeházán, a sorok között ülők magánügye maradt. Egy biztos: érdekes volt bepillantani közismert emberek apaságának őszinte történeteibe. Az elbeszélők között volt többek között színész, politikus, hivatalnok, görögkatolikus pap. A mondandójukból az derült ki: apának lenni szenzációs kaland.

Folyton rajtuk lógtak

Két fiú és egy lány édesapja, két lányunoka nagypapája Puskás Tivadar. A Móricz Zsigmond Színház színésze a húszas éveiben nősült, ahogyan mondta: akkoriban az volt a természetes, hogy a katonaság után rögvest családot alapítottak a legények. Bár ő elvált, de büszke arra, hogy a mozaikcsaládot is sikerült összeraknia úgy, hogy a mai napig jó kapcsolatot ápolnak nagyobbik lányával.

– Ha a karriert és a családot kell összehangolniuk, a színészek élete nem könnyű, a színészcsemeték élete pedig piszok nehéz. Az enyémeknek folyamatosan el kellett viselniük apjuk hiányát. Tudják: próbák, előadások, utazások – sorolta a színészi élet velejáróit az előadóművész. – Ebből a szempontból „a családi idillre rátromfol”, hogy feleségem is színész, aki mindig azt mondta: figyeljük, hogy meddig tűrik hiányunkat a gyerekek. Ők a legfontosabbak a világon, és ha már nem bírják, akkor abbahagyja a pályát – mondta, s végül így is tett.

Pezsgő színészcsaládban logikus azt feltételezni, hogy fiaik az „anyatejjel szívták magukba” a nyüzsgést, a munka szeretetét. Fia, Puskás Peti – az ismert színész-énekes rettenetesen sokat dolgozik, színházi, zenekari elfoglaltságait zsúfolásig tervezi a naptárban, rácáfolva, hogy gyerekkorában, csendes, visszahúzódó típus volt.

– Egy örök álmodozó, akit racionális gondolkodásunkkal testvérével mindig visszahúztunk a földre – mesélte az apa, aki szerint a gyerekek egészséges személyiségfejlődésben az apai minta nélkülözhetetlen.

– Késői gyerek vagyok, 46 éves volt apám, amikor megszületettem, ezért nagy barátok nem lettünk, annál inkább szövetségesek. Azt a tisztelettudó, következetes mintát adtam át fiaimnak, amit tőle kaptam – így Puskás Tivadar.

– Pesten laktunk, egy este álltam az ablakban és azt láttam, hogy egy férfi lemegy a buszmegállóba, előveszi a fecskendőt és belövi magát. A fiaim odahívtam az ablakhoz és megmutattam: no, ilyen, amikor valaki kábítószert használ. Elrémültek. Mai napig nem nyúlnak semmilyen szerhez – mondta el a sztorit annak tanulságaként, hogy a gyerekek előtt ne legyenek tabutémák, nyíltan kell beszélni a drog veszélyeiről, de a nemi hovatartozásról is. Természetesen aggódó szülőként egész estéket virrasztottak át, míg hazaértek a fiúk egy-egy hosszúra nyúlt koncertről, de megtanították őket magukra és egymásra vigyázni.

Elgördül az akadály

A családalapításra, a gyereknevelésre a párokat közösen kell felkészíteni, mert ha ez a ráhangolódás elmarad, kitolódik a családalapítás ideje – került felszínre a következő gondolat. Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke szerint a gyerekeinket – főként fiainkat – meg kell tanítani az elköteleződésre, különben 30–35 évesen is kényelmesen elvannak magukban, s a mamahotelben ragadnak. A családvállalás személyes és magánügy, de értékrendünkben nem baj, ha nem előzi meg mindig az egzisztenciális biztonság túlhajszolása a családalapítás értékét – mondta az elnök, aki maga is tudja, hogy ő is tölthetett volna több időt 3 lányával.

– „Papa elment.” A nagyobbik lányomnak ez volt az első mondata. Ma már mosolygunk rajta, de beszédes, és elénk tárja, hogy munkakultúránk eltávolít a gyermeknevelés gyönyörű életfeladatától – jegyezte meg, s hozzátette azt is, hogy szocializációs szempontból is ideális a három gyerek: mikroszociális közeg, ahol egymástól is sokat tanulhatnak a gyerekek.

– Konvencionális családban élek, két gyerekkel, arról még nem tudok beszámolni, milyenek lesznek kamaszként, hiszen kisiskolás- és óvodáskorúak, de tudom, hogy az édesapának az a legfontosabb szerepe, hogy az anyagi biztonság megteremtése mellett a család feje, támasza, a gyerekek „szuperhőse” legyen – vette át a szót dr. Polgári András, a megyei kormányhivatal főigazgatója, aki szerint órákat, napokat és éveket rabol el a családtól a munka, amit persze nagyon sokan megbánnak később, mert a kiegyensúlyozottságukhoz női és férfi energiákból egyaránt kapniuk kell a gyerekeknek.

KO