Sokan magukénak érzik az erdőfelújítás gondját

Nyíregyháza - A természetvédelem ügyét is jól szolgálja az erdészet tavaszi akciója.

Serény gyermek- és felnőttkezek munkálkodtak péntek délután a Sóstói-erdő egy frissen betelepített parcelláján, a kórház melletti területen. Az önkéntes erdőfelújítóknak – akiknek láthatóan jólesett a szabad levegőn végezhető kétkezi munka – az időjárás is kedvezett. Nem véletlen, hogy az erdő szerelmesei szinte lecsaptak a NYÍRERDŐ Zrt. ilyentájt esedékes akciójára, mivel maguk is érezték már – amit a helyszínen a pinty esőhívó, trillázó, és a csuszka párzásra csalogató hangja is csak megerősített –, hogy visszavonhatatlanul közelít a tavasz, és a tavaly kiültetett és azóta kiszáradt facsemetéket sürgősen pótolni kell.

A Sóstói-erdő a maga 270 hektárjával ugyan elenyésző, pici része az állami erdőket kezelő NYÍRERDŐ Zrt. egész működési területének, de mivel nagyváros melletti park­erdőről van szó, annál fontosabb. Itt is gazdálkodni kell, és újratelepíteni az elöregedő parcellákat. Erre a sorsa jutott 2017-ben egy 4 hektáros tölgyes is, és mivel a város szélén, az út mellett terül el, hamar szemet szúrt mindenkinek. Vajon indokolt volt-e a tarra vágás, kérdezték többen is, nem tudva, hogy erdő helyére csakis erdő létesülhet.

Egy külön napot a nagyobb cégeknek is ki kellett tűznünk." Tölgyfa Gábor

Ami kiszáradt, pótolni kell

Nyíregyháza tüdejének délkeleti csücskét 2018 tavaszán újratelepítették, és az idén márciusban jött el annak az ideje, hogy az időközben kiszáradt csemetéket még időben pótolják, tudtuk meg az erdészet igazgatójától, Tölgyfa Gábortól. A folyamat mindig ugyanígy zajlik, hiszen sohasem tapad meg minden elültetett csemete, még ha a tavalyi év a szokottnál is aszályosabb volt, tovább ritkítva az állományt. Mindezt azért tartottuk fontosnak elmondani, mert a megye erdőinek a sorsa – benne a sóstóival – az egyik legfontosabb közügy, az itt élők szemében. Tudja ezt jól az erdőgazdaság is, és igyekeznek a lehető legtöbbször nyilvánossá tenni, mi történik bennük. Ráadásul az emberek szívesen tesznek is azért a környezetért, ahol futnak, sétálnak, kirándulnak, a szabadidejüket töltik. Az önkéntesek szinte az első hívó szóra bejelentkeznek, és hol szemetet szednek, karbantartást végeznek szívesen, hol pedig csemetéket ültetnek, ahogy most is tették.

– Az idén tavasszal akkora volt az érdeklődés, hogy kénytelenek voltunk a hét utolsó napjának délutánjára is kitűzni egy önkéntes napot. A gyerekcsoportokat már a múlt héten fogadta az erdei iskolánk, de jönnek a jövő héten is, egy napot pedig a nagyobb cégeknek kellett kitűznünk. Egy ekkora terület 40 ezer csemetéjéből 10-15 százalék soha nem marad meg, azokat pótolni kell. Mivel egy extrém kitettségű területről van szó, ide csak elegyes tölgyes kerülhet vissza, ami azt jelenti, hogy a tölgyek közé vadgyümölcsöket, hársfát, nyírfát és cserjéket is telepítünk. Mi adtuk a csemetekertben nevelkedett töveket és az ékásókat, a gyerekeknek és a kísérőiknek pedig csak arra kell vigyázniuk, hogy a gyökérzet egyenesen és minél mélyebben kerüljön a talajba – adott némi szakmai eligazítást is Tölgyfa Gábor.

Meglepően sokan jelentkeztek

Azt viszont már Szokolovszki Géza erdész tette hozzá, hogy az idén külföldön is felfigyeltek az akcióra, ami korábban csak elvétve fordult elő. – Jött volna német–magyar vegyes csoport, megkerestek felvidéki magyarok Szlovákiából, és akartak idehozni egy német diákcsoportot is. Mindemellett Budapestről, Békéscsabáról, Szegedről, Kiskunfélegyházáról kaptunk érdeklődő telefonokat, pedig arra is van erdőgazdaság. Meg is lepődtünk, mert se területtel, se szakemberrel nem győzzük. Március 15-éig be kell fejezni a munkát, addig viszont teljesen be vagyunk táblázva.

Szemet gyönyörködtető volt látni, hogy a tanulók milyen élvezettel tapossák az ásót, haladva sorról sorra. Egy 14 fős csapat például Kisvárdáról, a Várday Kata Református Gimnáziumból érkezett a biológia–kémia szakos tanárnőjükkel, Lukácsné Nagy Ágnessel. – A biológiafakultációsokat hoztam el, és bár a péntek délután nem a legszerencsésebb, mindenki jött az első szóra. Először vannak itt, de nagyon élvezik. Szívügyük a természetvédelem, már olyan karkötőket is kikutattak, amelyeket a tengerből kihalászott műanyag flakonokból gyártanak. Úgy 17 óráig vagyunk, valahol eszünk valami finomat, és irány haza – tudtuk meg.

- MJ -

Leginkább kivágni nehéz

Pinte András, a nyíregyházi Bánki Donát műszaki középiskola diákja is először fogott ásót a kezében. Ugyan nem maradtak sötétedésig a csapatával, de így is elültettek vagy 30-40 csemetét. – Nem nehéz munka ez! – vágta rá hetykén, elmondva, hogy kertes házban élnek, és az udvarukon is nevelnek fát. – Elültetni könnyű, de akkor nagyon sajnálom, amikor megérett a kivágásra – tette még hozzá gyorsan.