Ma is kísért Trianon öröksége

– Ungváry Krisztián történész néhány évvel ezelőtt találó jellemzését adta annak, hogyan viszonyulunk a trianoni békeszerződéshez: „Nem lehet vele lenyugodni, nem lehet elfogadni, nem lehet nem elfogadni. Semmit sem lehet vele igazából csinálni”. Valóban, Trianon annak ellenére jelenti egyik legnyomasztóbb nemzeti traumánkat, hogy a rendszerváltás – a kibeszéletlenség évtizedei után – elhozta a róla való gondolkodás és nyilvános diskurzus szabadságát – mondta el lapunknak dr. Szoboszlay György Csaba, a Nyíregyházi Egyetem Történettudományi és Filozófia Intézetének főiskolai docense.

Kényszerpályán

– A közbeszéd érzelmi túlfűtöttsége azonban máig akadálya a tisztánlátásnak és a trauma feldolgozásának, holott, ha Trianont kibontjuk a köré fonódott tévinformációk és összeesküvés-elméletek szövedékéből, könnyen felmérhetjük valódi dimenzióit s máig tartó hatását. A békeszerződéssel a történelmi Magyarország területének kétharmadát és népességének közel ugyanakkora hányadát veszítettük el. Gazdaságunk – részben természetesen a Monarchia mint egységes belső piac széthullása miatt is – kényszerpályára került. A Kárpát-medence ökológiai egységét az újonnan meghúzott országhatárok kérdőjelezték meg. A határokon túlra került nemzettestre pedig az erőteljes jogkorlátozás (vagy éppen jogfosztás) időszakai köszöntöttek.

Tegyük világossá!

– Trianon öröksége ma is kísért minket: egyes szomszédos országok – köszönhetően a Kárpát-medence természeti kincseinek – rablógazdálkodásban az élen járnak, bel- és külpolitikai problémáikat pedig a területükön élő magyarság elleni nacionalista kampányok révén igyekeznek elfedni.

– Június 4-én erről sem szabad elfeledkezni, miközben világossá tesszük a nemzeti összetartozás napjának üzenetét: semmilyen országhatár nem kérdőjelezheti meg a magyar nemzet oszthatatlanságát – hangsúlyozta a Nyíregyházi Egyetem főiskolai docense.

MJ