Példaértékű az összetartásuk

Minden évben összegyűlnek a Nyírtelekhez tartozó Dankóbokor lakói, az elszármazottak és azok gyermekei, unokái, hogy együtt emlékezzenek őseikre, az elhuny dankóbokoriakra, majd közös beszélgetéssel idézzék fel a régi idők eseményeit.

Az idei, hetedik találkozón több mint 150-en érkeztek arra a földre, ahol születtek, nevelkedtek vagy éppen nyaraltak. A rokonok, szomszédok, régi barátok meghatódva, örömmel köszöntötték egymást.

Imádkoztak az elhunytakért

A 2013-ban felállított emlékkeresztnél a szervezők csodálatos közösségi teret hoztak létre: „felvirágoztatták” a környéket, vendégváró sátrakat állítottak, bennük asztalokkal és padokkal.

Az idei találkozón elsőként Paszabi Álmos fuvolajátéka varázsolta el a jelenlévőket, akik ezután Szabó Tamás nyíregyházi parókussal, görögkatolikus szertartás szerint együtt imádkoztak az elhunytakért, név szerint is megemlítve a tavaly óta meghaltakat.

Mindenkit hazavár

Tamás atya, aki a kezdetek óta vendége ennek a rendezvénynek, Tamási Áron szavait idézte: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Nos, a dankóbokoriak otthonra leltek e kis tanyában.

Az atya kitért arra is, hogy az egyházi jelképen túl a görögkatolikus kereszt alsó szára ebben az esetben a gyökerekre utal. A középső, a nagyobb „egy kitárt kar”, amely mindenkit hazavár, a felső a hitet, az Istenhez vezető utat jelképezi.

Hagyomány az is, hogy minden alkalommal egy itt élő mondja el a gondolatait. Most a húsz éve Erdélyből ideköltözött Balázs Csilla fejtegette, mit jelentett új otthonra találnia.

Magyar László alpolgármester szintén utalt rá, milyen fontosak a „gyökerek” az ember életében, példaértékűnek nevezte a dankóbokoriak összetartását, lojalitását és közösségi erejét.

Gégény Dániel gitárjátéka és a Nyírfa Nyugdíjas Egyesület dalai után a résztvevők emlékfát ültettek, így immár hét ilyen fa veszi körbe a keresztet, s hirdeti a dankóbokoriak összetartozását és a reményt, hogy ezen fák hűvösében még sokszor találkozhatnak.

DM