Így mentette meg a Sóstói felüljáró közelében sétáló autista nő életét – Ezerrel osztják a besztereci férfi posztját

Következzen a Facebook-bejegyzés szövege:

“Sziasztok!

Ezt a levelet kaptam ma a Postán. Szeretném megosztani veletek. Augusztus 25-én délután a 3 gyermekemmel és a feleségemmel Nyíregyházára tartottunk. Épp hogy elhagytuk az állatkertet, a túl oldali sávban megpillantottam egy gyalogost, ami arra nem igazán szokványos.

Közelebb mentem hozzá, már akkor láttam, hogy egy beteg lány.

Jöttek – mentek az autók, senki nem állt meg. Az én sávomban 2 motoros srác állt az út szélén, azt hittem beszélgettek csak, de kiderült a lányt figyelték, hogy mi a szándéka, mit akarhat.

Én kb. 50 méter után megfordultam, és utána mentem, feleségemnek közben mondva, hogy ha elüti egy autó, vagy bármilyen jármű, nem tudok utána nyugodni, hogy hogy láttam, hogy ott van, mégsem tettem semmit. Így utánna mentem, vészvillogó ki, és szép lassan a háta mögött kísérve, mentem utána kb. 150 métert.

Elé hajtottam, megálltam, odamentem hozzá, kérdeztem hová tart, honnan jön.. De sajnos a nevét is csak nehezen árulta el, meg annyit mondott, hogy milyen utcáról indult el.

Beültettem az autómba, és hívtam a rendőrséget. Később kiderült, hogy a motorosok is hívták.. De nem baj, inkább 2x, mint egyszer se. Fél liter víz volt a kocsimba, ami kicsit meleg volt, de ő azt egy huzatra megitta.. Ki tudja mikor indult el?! A lényeg a lényeg, mentő is érkezett a helyszínre, megvizsgálták, semmi baja nem volt a lánynak, bevitték a kórházba, oda várták a hozzátartozókat.

A rendőrség előtt is le a kalappal, két fiatal srác volt, de annyit telefonáltak a helyszínen, hogy még a címét is kiderítették. Végig ott voltak, azt mondták, nem akarják megijeszteni a rendőrautóval, így nem ültetik át. Tiszta sor, nem bűnöző, hogy meseautóba kelljen ülnie.

Ezt csak azért osztom meg, hogy mindenkinek felhívjam a figyelmét, hogy ÁLLAMPOLGÁRSÁGI KÖTELESSÉGÜNK segíteni a bajba jutottakon, ha beteg, ha nem!!!

Én, személy szerint, nem tudtam volna megemészteni, ha azt hallom a rádióban, vagy a tv-ben, hogy elütöttek egy beteg embertársunkat a sóstói felüljárón…… Holott, Én is ott voltam, segíthettem volna. De a lány jól van, hazakerült. Jól esik a köszönő levél természetesen, de nem vártam el!!! Ezt láttam helyesnek és kész! De aki csak kikerülte, meg ledudálgatta, azt szívesen meghívnám egy KV-ra valahol, közben megkérdezném tőle, hogy olyan nehéz lenne megállni, megnézni, hogy mi lehet a baj? Ha csak sétál, és tudatánál van, akkor engedni, had levegőzzön…

Ezt is csak azért írom, mert akkor a rendőröktől tudtam meg, hogy a víztoronynál átlépett mindenki egy embert, mert azt hitték be van rúgva, mindenki csak nézte, és otthagyták. Rá nemsokkal kiderült, hogy több órája megvolt halva. Egy hajléktalan volt.. Szép cselekedet az is…

Ne feledjük, mi is lehetünk betegek, lehetünk hajléktalanok, bármi megtörténhet. Nekünk hogy esne, ha csak átlépnek rajtunk, meg csak ledudálnak?„

Forrás: Levadászva