Tudta, hogy mire kötelezi a családi név

„Édesapám nagyszerű ember volt, a mi szemünkben a tökéletesség, a csalhatatlanság és magasabbrendűség megtestesítője. Rendkívüli műveltséggel, nyelvtudással, szónoki és íráskészséggel.” A későbbi miniszterelnök, Kállay Miklós így látta visszaemlékezésében édesapját, Kállay Andrást, a régi Szabolcs vármegye „Andris urát”, „Andriskáját”.

Kállay György (1811–1883) és Tarnóczy Mária (1815–1857) negyedik gyermeke 1839. április 9-én született Napkoron, az ősi Kállay-kúriában, amit az 1950-es években leromboltak. Hatéves korától Kristóf nagybátyjánál nevelkedett Kállósemjénben két évig. Kilencévesen került Bécsbe, a Theresianumba, ahol jogot és teológiát tanult.

Itt olyan tökéletesen megtanult németül, hogy – ennek eredményeként 1860-ban, mire hazakerült Napkorra – elfelejtette anyanyelvét.

Az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról annyi emléke maradt meg, hogy elszökött otthonról, és látta Kossuthot, amint karjába vett egy bécsi kisfiút, és úgy szónokolt.

Imádta a cigányzenét

Amikor 1850-ben hajón utazik haza Szolnoktól Tiszaeszlárig három napon át, császárhű véleményének hangot ad, amit a hajó kapitánya azzal „honorált”, hogy kilógatta a Tisza fölé. Ami pozitívumnak tekinthető a bécsi időszakból, hogy megtanult énekelni és zongorázni.

Újra megtanult magyarul, a korszak egyik legkiválóbb szónoka és közírója lett.

Imádta a cigányzenét, híres nótázó volt.

Bekapcsolódott a politikába, a megyegyűlés tagja volt évtizedeken át.

Feleséget Nagyhalászról választott magának, a Csuha-birtokok örökösét, Simák Vilmát.

Gyermekeik: György (Gyurica, 1867–1922), Mária (1868–1940), Sarolta (1869–1954), Emil (1871–1934), Zsuzsanna (1872–1877), Tamás (1873–1875), András (1875–1941), Tamás 1876–1963) és Miklós (Mica, 1887–1967). Nagyhalászban és Kállósemjénben éltek, Nyíregyházán 1865-ben vásárolt házat, a Bocskai utca 21. szám alatt, ahol édesapja is meghalt.

Tudatában volt annak, hogy mire kötelezte a Kállay név, amelynek a felelősségét érzi; nincs olyan terület, ahol ne találkoztak volna a nevével: árvízszabályozás, Vöröskereszt, iskolaalapítványok, egészségügy, közlekedés (vas- és közút), színjátszás, kulturális egyesületek. Bessenyei György nyíregyházi szobra felállításának egyik kezdeményezője volt.

Családjától eltérően támogatta, hogy Nyíregyháza legyen a megyeszékhely Nagykálló helyett 1876-ban. 1887 telén névnapját ünnepelte nagyhalászi kúriáján, s vendégei előtt odáig ment Tisza Kálmán dicséretében, hogy még Deák Ferencnél is jelentősebb politikusnak nevezte a miniszterelnököt. Tisza Kálmán bizalmi emberének számított, ennek köszönhetően lett 1889-ben szabolcsi főispán.

Elfogadta az 1867-es kiegyezést, de élete végéig a ’48-as, függetlenségi eszmék harcosa volt. A megyerendszer autonómiáját védte a központosítással szemben. Alapelve volt, amit minden közigazgatásban dolgozótól megkívánt: „kevesebb politika, annál több szakértelem”. Hivatalának úgy adott tekintélyt és fényt, hogy önmagát és családját nem kímélve szolgálta megyéjét, hazáját.

Az új megyeháza 1892-ben épült fel, addig a városháza épületében működött a megyei adminisztráció. Főispáni méltóságáról 1897-ben mondott le, de a neki felajánlott címeket, kitüntetéseket visszautasította. 1916-ban a nyírbogdányi (kemecsei) kerületben országgyűlési képviselővé választották, de idős kora miatt mandátumát már nem tudta átvenni.

Politikai végrendeletében előre megjósolta a háború elvesztését, a Monarchia felosztását, a nemzetiségek elszakadását. A kállósemjéni birtokot legkisebb fiára, Miklósra hagyta. Öreg szervezetét a háború és az azt követő tragikus időszak rendkívül megviselte. Gyomorrákja lett, a Nyíregyházát megszálló román csapatok parancsnoka nem engedte meg, hogy beszállítsák a debreceni klinikára. Bocskai utcai házában hunyt el 1919. október 18-án.

Óriási tömeg kísérte

A megyeháza dísztermében ravatalozták fel, az egész megyei vezetés és a vármegye színe-java jelen volt a búcsúztatáson, de még a román csapatok vezetői is. A koporsót a járások főszolgabírái vállukon, óriási tömeg jelenlétében vitték ki az Északi temetőben kialakított ideiglenes családi kriptába. Itt nyugodott 1925-ig, amikor feleségével és György fiával együtt az akkor felépített családi kápolna alatti kriptában lelt végső nyugalomra Kállósemjénben.

Földi maradványait 1945 után többször kiforgatták, mint ahogy a megyeháza közgyűlési termében egykoron kifüggesztett arcképét 1946-ban vandál kezek elégették.

Komiszár Dénes

Egy közigazgatási díj is őrzi a nevét

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés a megyei közigazgatásban kifejtett eredményes munka elismerésére Kállay András-díjat adományoz napjainkban. A mellszobra az épület tervezőjével, Alpár Ignácéval együtt a megyeháza előcsarnokában áll. A rendszerváltás után megalkotott megyezászló színeiben a kék-fehér a Kállay család színeire utal. A közelmúltban renovált kállósemjéni kúria előtt mellszobra köszönti a vendégeket. Az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium falán az idei évtől emléktábla hirdeti, hogy nagy patrónusa volt az iskolának, és gyermekei közül négy fia ide járt. Megmaradt személyes tárgyai a Kállay Gyűjteményben megtekinthetők. Halálának centenáriuma jó alkalom lehetne, hogy az egykori lakóháza közelében kialakított András utca Kállay András utcaként hirdethesse nevét.