Akinek „Nagyarország” a szíve csücske

A megyei Prima-gála egyik méltó különdíjasa dr. Kiss Kálmán lett. – Kellemes meglepetésként ért, amikor megtudtam, hogy a jelöltek közé kerültem, és természetesen nagyon jólesett, s megtiszteltetésnek érzem – mondta meghatódva.

Színes tantárgyi paletta

– Harminchat esztendeje tevékenykedem az oktatásban. Minden év (mondhatom úgy is, minden félév, hiszen a felsőoktatásban félévente változnak oktatott tantárgyaink és hallgatói csoportjaink) újabb feladatokat jelentett, amelyeknek mindig örömmel tettem és teszek eleget. Sok hallgatót tanítottam a russzisztika és a germanisztika különféle tudományterületein, és ma is nagyon színes a tantárgyi palettám: tanítok oroszt és németet általános, illetve szaknyelvként, adok elő általános nyelvészetet és szlavisztikai tudományokat, sőt, örömömre, magyart mint idegen nyelvet is tanítok egy felnőttcsoportnak, ahol az ismeretek átadásának nyelve a magyar mellett az orosz is.

– Az egyetemi oktatás mellett fontos szerepet tölt be a kutatói tevékenység is, ami nálam úgy alakult, hogy mindegyik szakmai területemen sikerült olyan kérdések nyomába szegődnöm, amelyek megválaszolásával a magyar tudomány- és művelődéstörténet egy-egy addig nem vagy kevésbé kutatott területére világítottam rá. Felkutattam az orosz nyelv magyarországi oktatástörténetének régmúltját, azaz a második világháborút megelőző száz esztendő történetét, hasonlóképpen foglalkoztam a német nyelv magyarországi oktatástörténetének kérdéseivel is.

– Gyermekeink mára megnőttek, néhány éve egymást követően kirepültek a szülői házból, és unokákkal ajándékoztak meg bennünket. Összetartó család vagyunk, örülünk egymás sikereinek, segítjük egymást a magán­életben és a munkában egyaránt. Próbálok egészségesen élni, mozogni, hogy a fenti feladatvállalások, a tudományos eredmények összegzése és megjelentetése mellett olyan szórakozásra is jusson egy kis időm, mint például az utazás és az újabb nyelvekkel ismerkedés.

– A közösségi szellemet a nagyari szülői házból hoztam magammal, a kis szatmári szülőfalumban töltött iskolás évek pedig elmélyítették ezt az érzést. A falusi közösségünk hosszú idő óta büszkén őrizte Petőfi Sándor ottjártának emlékét, én pedig – mivel erre egy, az akkori olvasókönyvünkben Dienes András Petőfi-kutató tollából származó írás is felhívta a figyelmet − régóta szerettem volna, hogy ne csupán a Petőfi-fa, hanem más információk és látnivalók is fogadják a falunkat felkereső kirándulókat.– Magyar nyelvészeti érdeklődésem pedig idestova tíz éve az Árpád-kor helyneveinek „hagyományos felfogástól” eltérő értelmezésére irányul, amelynek bemutatásához több ezer nyelvi adatot gyűjtöttem össze. E kérdéssel kapcsolatos mondanivalóm rendszerbe foglalását a közeljövőben szeretném elvégezni.

– A magyar államalapítás nagyari millenniumi ünnepségének szervezésében örömmel vettem részt, tájházat nyitottunk, egy kis parkot alakítottunk ki, később pedig Petőfi-emlékkiállítást hoztam létre falumnak. Elkészítettem egy füzetet is Nagyar történetéről és nevezetességeiről, és az anyag­gyűjtés során jöttem rá, hogy községünk gazdag múltja az egykor ott lakó és nemcsak helyi, hanem megyei, sőt nemzeti vonatkozásban is fontos értékeket teremtő Luby nemzedékeknek is köszönhető.

Társaságot alapított

– Társakat kerestem a további feltárótevékenységhez, és 2012-ben kezdeményezésemre létrejött a Luby Társaság. A megalakulás óta eltelt időben a szatmári térség kilenc településén, a helyi önkormányzatok segítségével Petőfi- és Luby-emlékhelyeket hoztunk létre. Emlékünnepségeket és konferenciákat rendeztünk, amelyeken a helyi közösségeknek bemutattuk: mennyi érték gazdagítja településüket. Luby-emlékkonferenciáinkon neves előadók foglalkoznak a szatmári múlt és kultúra kérdéseivel.

– A szülői házból Nyíregyházára kerültem, ez a város volt középiskolai éveim helye, és olyannyira megszerettem, hogy a debreceni évek után ide tértem vissza feleségemmel, itt alapítottunk családot, itt élünk azóta is. Szerencsére közel van Szatmár, és bár szüleim néhány éve már az égből kísérik lépteimet, élő maradhatott a kapcsolatom szűkebb pátriámmal. A Luby Társaság tagjai kiváló emberek és jó barátok, nekik köszönhetően folyamatos táplálékot kapnak szatmári életfám hajszálgyökerei.

Elnökségi tagként vesz részt a megyei honismereti egyesület tevékenységében is. Kezdeményezésére a megyei önkormányzat és a Nyíregyházi Egyetem szervezésében indították útjára a Szatmár-Bereg Akadémia műhelymunka-sorozatot.

– Jelenleg ismeretterjesztő filmeket készítünk, illetve könyvek megjelentetésén dolgozunk. Eredményeinkkel megismerkedve az egykori szatmári Luby családdal kapcsolatban, rokonságban álló személyek is meg-, illetve felkeresnek bennünket, újabb adatokkal gazdagítva ismereteinket, és erősítve azt az érzést, hogy érdemes a megkezdett munkát tovább folytatni. A napokban éppen Budapesten találkoztam személyesen a XIX. század második felében tevékenykedő, Nógrád megyéhez kapcsolódó Luby Sándor (1855–1905) költő és újságíró unokáival, akik reményeink szerint a jövő évben ellátogatnak Nagyarba, hogy részt vegyenek a Luby Társaság emlék­konferenciáján és az azt követő „Rózsák éjszakája” rendezvényen.

Ladányi Tóth Lajos