Az elismerés azt is jelenti, hogy akik az adott épületet használják, jól érzik benne magukat

Aki volt már koncerten a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskolában, járt a Nyíregyházi Egyetem campusán, vásárolt a felújított Búza téri piaccsarnokban, vagy részt vett a megyei könyvtár valamelyik kulturális programján, nem biztos, hogy tudja: az épületek közötti összekötő kapocs Balázs Tibor.

A nyíregyházi építész volt az, aki megálmodta ezen intézmények mellett többek között a nagykállói pszichiátria rehabilitációs tömbjét, a tuzséri Lónyai Pálma napközi otthonos óvodát, a törökszentmiklósi művelődési házat és könyvtárat, a nyíregyházi Esély Centrumot is, építés alatt van Nyíregyházán az Atlétikai Centrum fedett atlétikai csarnoka és szabadtéri pályái, de cége, a B5 Építészstúdió Kft. szakembereinek keze nyomát nagyon sok felújítás – többek között a tiszadobi Andrássy-kastély, a Bencs-villa – is őrzi.

Balázs Tibor, aki az elmúlt években számos szakmai és társadalmi elismerést vehetett át, immár Prima-díjas is: az idei gálán Szepessy Béla grafikusművész és Balogh Géza újságíró társaságában kapta meg a VOSZ megyei szervezetének elismerését.

Mekkora jelentősége van az életében egy-egy díjnak, elismerésnek?

Fontosak a díjak, mert természetesen nagyon jólesik, ha elismerik a munkámat, és ezzel pozitív visszajelzést kapok. Azért van jelentőségük, mert olyanok figyelmét is felkelthetik építészeti tevékenységünk iránt, akik korábban nem vagy kevésbé ismertek bennünket. Az elismerések azt is jelentik, hogy azok, akik az adott épületet használják, kellemesen érzik benne magukat, hogy sikerült olyan környezetet teremteni nekik, amilyet ők megálmodtak – nagyon leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy az számít: a megrendelők, a használók elégedettek-e. Mindig az aktuális feladatra koncentrálok, azt szeretném a lehető legjobb minőségben elvégezni, és ha ezt a szakma vagy a társadalmi közeg is elismeri, az csak hab a tortán.

Miért ezt a szakmát választotta?

Törökszentmiklóson születtem, és édesanyám, aki egyedül nevelt, azt szerette volna, ha olyan szakmát választok, ami stabil jövőt és megélhetést biztosít. Így kerültem a debreceni építőipari szakközépiskolába, ahol nagyon magas színvonalú volt a képzés, kiváló alapokat kaptam. Azzal a képesítéssel leginkább az építőipari kivitelezésben tudtam volna elhelyezkedni, ám az egyik szakmai országos tanulmányi versenyen a negyedik helyen végeztem, az első öt pedig automatikusan bekerülhetett az általa választott felsőoktatási intézménybe – az a furcsa helyzet állt elő, hogy már azelőtt felvettek a Műegyetemre, hogy leérettségiztem volna. 1988-ban diplomáztam a Rajzi Tanszéken, egy ideig szellemi szabadfoglalkozású voltam, és amikor a rendszerváltáskor megszűntek az állami tervezőirodák, Bán Ferenccel és László Zoltánnal megalapítottuk az A Stúdió ’90 Építésztervező Kft.-t. Az ott töltött tizenöt év rendkívül fontos szakasza volt az életemnek: szakmailag és emberileg is sokat adott. Bán Ferenctől és a kollégáktól rengeteget tanultam, inspiráló volt az ottani közeg, nagyon sok állami, önkormányzati és magántőkéből megvalósuló, az építészet teljes szegmensét átfogó fejlesztési feladat kidolgozásában vehettünk részt csoportmunkában vagy önálló alkotóként.

Mégis váltott. Miért?

Nagyon jól éreztem ott magam, de eljött az a pont, amikor nagyobb önállóságra vágytam, egy új kalandra. Negyvenéves voltam, ami ­szerintem az az életkor, amikor érdemes váltani, így 2005-ben megalapítottam a B5 Építészstúdió Kft.-t. Átgondolt, kiérlelt, előremutató esztétikai színvonalú, költséghatékony és környezettudatos épületeket szeretnénk létrehozni, függetlenül a feladat nagyságrendjétől – ez az irodánk alapfilozófiája. Ez nem egy magányos szakma, nagyon sok partnerrel kell együttműködnünk, és mivel tudjuk, hogy egy-egy beruházás, fejlesztés sikere a közreműködő felek korrekt és alkotó kapcsolatán múlik, a projekt indításától az átadásig folyamatos, intenzív kapcsolatot tartunk fenn a fejlesztési munka minden fontos szereplőjével.

Mitől függ, hogy milyen épületet tervez? A funkcionalitásnak van nagyobb szerepe, vagy a saját ötleteinek?

Az, hogy milyen legyen egy épület, nagyon sok tényező függvénye, a lehetőségeinket pedig nem csak a források nagysága befolyásolhatja. Fontos a funkcionalitás, azaz hogy ki használja majd az épületet, és mire, de számít az épített környezet minősége, az is, hogy milyen anyagokat lehet beépíteni, ahogy a műszaki paraméterek is fontosak – az igazság az, hogy csak ritkán áll a rendelkezésünkre egy időben pénz, paripa, fegyver, azaz nem fordul elő túl gyakran, hogy teljesen szabadjára engedhetem a fantáziámat. Egyébként én ezt nem is bánom: szeretem, ha vannak támpontok, mert akkor a kötöttségek miatt fegyelmezettnek is kell lennem. A családi házak esetében szinte mindig arra inspirálom a megrendelőket, hogy ne nagyobbat, többet akarjanak építeni az addigi környezetüknél, hanem új térbeli keretek között képzeljék el további életüket, legyen differenciáltabb a térszerkezet, süssön be jól a nap, a tágasság érzése nem feltétlenül a méretektől függ. Megpróbálom szinkronba hozni az ő igényeiket és az én ötleteimet, abból indulok ki, hogy érdekesebb olyat építeni, ami markánsan megkülönböztethető társaitól.

Sok pályázaton vesznek részt – mi alapján döntik el, hogy melyiken indulnak el, és melyiken nem?

Attól függ, hogy mennyire vagyunk leterhelve, hiszen mi egy viszonylag kis iroda vagyunk, egy pályázat elkészítése pedig legalább másfél-két hónapra leköt bennünket, ráadásul az sem biztos, hogy a befektetett munka anyagilag megtérül. Természetesen az sem tragédia, ha nem nyerünk, mert ezekből szakmailag sokat lehet tanulni.

Vannak olyan építészek, akikre felnéz, akiket kiemelkedő alkotóknak tart?

Persze, az építészek között is vannak korszakos zsenik, ilyen volt például Gaudí vagy Álvaro Siza, és a felsorolást sokáig lehetne folytatni. De én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy együtt dolgozhattam a mai magyar építészet korszakos alakjával, Bán Ferenccel. Ha a stílusok közül csak egyet kellene választanom, nem lennék könnyű helyzetben, mert kedvelem az 1920-es évek szecessziós, art decós épületeit, a korai modern építészet remekeit, de a román kori templomok is lenyűgöznek – például azok, amelyeket a Bereg apró falvaiban láthatunk.

Száraz Ancsa