Nyíregyháza sportja volt a mindene

Néhány hónappal ezelőtt teljesen természetes volt, hogy a Hübner Nyíregyháza BS hazai meccsein a lelátó csapattal szembeni szektorában ül Sallai József, a kispadon Sitku Ernő osztja az utasításokat.

Ezeknek az apróságoknak egy normál hétköznapon nem tulajdonít nagyobb jelentőséget az ember, akkor gondol bele, micsoda értékei is vannak a nyíregyházi kosárlabdasportnak, amikor a borzasztó hírrel megcsörren a telefon.

Legutóbb múlt péntek este, amikor Sitku Ernő minden előzmény nélkül rosszul lett, és az életét vesztette.

Mindenkinél jobban akart

Ültem a kanapén, a laptop előttem, meg kell írnom a borzasztó hírt, de csak nézek ki a fejemből. Életem talán legnehezebb négy, újságba írt mondata volt.

Egy olyan emberről kellett írnom, akit gyerekként a pályán nyújtott teljesítménye miatt csodáltam, felnőttként aztán a munkám révén szinte hetente találkoztam és beszélhettem vele.

Kezdetekben persze csak megszeppenve – mégiscsak egy 149-szeres válogatott kosárlegendáról van szó –, később aztán már a viccelődés is belefért, merthogy ő arra mindig vevő volt.

Kinek hosszabb, kinek rövidebb idő van megírva arra, hogy nagyot alkosson. Sitku Ernőnek 48 évbe kellett belesűrítenie egy páratlan életpályát. Mindezt úgy, hogy viszonylag későn talált rá élete fő mozgatórugójára, a kosárlabdára – a nyurga, Kállósemjénben nevelkedett fiú 14 évesen ismerkedett meg a kosárlabdával.

A Nyíregyházi Tanárképzőnél nyújtott teljesítménye miatt lecsapott rá a magyar kosárlabdasport legsikeresebb egyesülete, a Budapest Honvéd (akkori nevén Danone Honvéd BT), később megfordult Szolnokon és Debrecenben is, de legnagyobb sikereit a fővárosiak után a Paksnál érte el.

Ő az a kosárlabdázó, akinek a neve azok számára is ismert volt, akik nem követik különösebben a sportágat.

– A kiemelkedő tehetsége mellett az alázat az, ami a többiek fölé emelte – mondta Zsoldos András, aki a Honvédnál és az Atomerőműnél is edzője volt Sitku Ernőnek.

– Mindenkinél jobban akart, emberfeletti mennyiséget dolgozott, és ennek köszönhetően nagyon szép karriert tudott felépíteni. Mindenkinél jobb akart lenni, és ha jól érezte magát a közegében, szinte szárnyalt a pályán.

Hazahúzta a szíve

De Ernőről nem ez a tulajdonsága mondja el a legtöbbet, hanem az a lokálpatriotizmus, ami hazacsábította 2005-ben egy bajnok és kupagyőztes csapatból.

Nem levezetni jött, az NYKK-nak is vezére lett, és még hét első osztályú szezont teljesített magas szinten.

Az igazán nagy munka csak ezután kezdődött, hiszen sportvezetőként minden energiáját abba fektette, hogy népszerűsítse a kosárlabdát Nyíregyházán és a megyében, valamint hogy a város élsportja az ország legjobbjai közé emelkedjen.

Induljon is bármikor a következő szezon, az már nem lesz ugyanolyan, mint az eddigiek. A lelátón bántóan üres lesz az a bizonyos szék, és a szakmai stáb sem lesz ugyanaz. Nagyon nem.

A Continental Aréna falára pillantva azonban magunkban mindig megemlékezhetünk a legnagyobb 15-ösről.

Nyugodj békében, Ernő!

Molnár Krisztián