Messze vagyunk a felelős állattartástól

Alig több mint egy hónapja számolták fel a nyírbogáti szaporítótelepet a hatóságok és tizenegy állatvédő szervezet munkatársai. A mentésben a megyénkben működő PCAS Állatmentő és Környezetvédő Egyesület is részt vett, de azóta sem lélegezhettek fel.

Hasonló megdöbbentő esetek – legyen szó egyéni történetekről vagy tömeges akciókról – egyre gyakrabban fordulnak elő, egy hét alatt több mint száz bajba jutott állattal találkoztak. A PCAS egyik tagja, Pompár Ágnes a közelmúlt legmegrázóbb eseményeiről mesélt lapunknak.

Rohadó sebek

– Nagyon gyakran tapasztaljuk, hogy az állattartók nem tudnak megfelelően gondoskodni a kutyáikról – mondta el Ágnes. – Lenny története tipikus eset: a szülők a gyereküknek vették játszani, de csak addig kellett nekik, amíg pici és aranyos, majd lepasszolták a nagymamának. Az idős néni sajnos nem tudott a fiatal, mozgékony, energikus kutyával bánni, az aktív eb pedig időnként elszökött otthonról, aztán egyszer egy borzalmas sérüléssel ment haza.

Lenny alsó állkapcsa eltört – csak sejteni lehet, hogy emberek bántották –, de nem kapott állatorvosi segítséget, így a roncsolódott rész tulajdonképpen rohadni kezdett. A kutyusnak a szomszéd kért segítséget, így került az állatmentők látóterébe. Ágnes szerint nehéz szavakkal kifejezni, mennyire megrázó látvány volt az elhanyagolt eb. Lennyt azóta már kétszer műtötték: az első alkalommal eltávolították az elhalt részeket.

Az orvosok bíztak benne, hogy letapad az alsó szöveti állomány, de sajnos nem így történt, így újabb beavatkozásra volt szükség. A kutya még kórházi ellátásra szorul, és csak remélni lehet, hogy sikerül neki egy olyan új gazdát találni, aki egy ilyen speciális esettel is képes bánni – és ami még fontosabb, nem hagyja, hogy még egyszer ilyen állapotba kerüljön.

Műtétek sorozata

– Dorka története egy másik tipikus esetet mutat be, amikor a gazdi szeretete addig elég, hogy etesse és néha megsimogassa az állatot, de nem adja meg neki az orvosi ellátást, amikor szükség lenne rá – folytatta egy másik védencükkel Pompár Ágnes.

– Nem volt sem érvényes oltása, sem pedig oltási könyve, és szegény tizenkét éves kutya egy olyan hatalmas emlődaganattal élt, amely már elkezdett kifakadni, elfekélyesedni és elrohadni. A kórházban aztán kiderült, hogy emellett sérve is van, melyen keresztül előreesett a méhe, ami gennyesen begyulladt.

Az állatmentő szerint ez az ügy azt a felfogást szimbolizálja, amikor az emberek nem fogadják el az ivartalanítás fontosságát – hiszen ha ez a kutya időben átesik a beavatkozáson, a méhgyulladása és a tumora is elkerülhető lett volna. A nagy, látványos daganatát levették, a méhét eltávolították, valamint a sérvét is lezárták, de mivel az összes emlőjében találtak további daganatokat, Dorkára még legalább két műtét vár. Ha sikerül meggyógyulnia, a szakemberek szerint még lehet néhány szép éve egy új, szerető gazdi mellett.

Vannak azonban, akik nem élik túl a gondatlan állattartás következményeit. Maggie-t, az alig négykilós kiskutyát egy sárgadinnye nagyságú, egykilós daganattal találták az utcán – a viselkedéséből egyértelmű volt, hogy valaha voltak gazdái, hiszen egy kézhez szokott, nagyon kedves és barátságos állat volt, elvadulásnak és alulszocializáltságnak a nyoma nélkül.

Felelősség nélkül

– Maggie-nek nem volt szerencséje, és megszakadt a szívem, mert ott voltam vele a kórházban – mesélte Ágnes. – Megműtötték, de másnap reggelre meghalt. Sajnos ez is egy tipikus eset: gyakran találkozunk olyan állatokkal, amelyeket egyszerűen kiraknak az utcára, amikor már teherré válik nézni a szenvedésüket – ahelyett, hogy segítséget hívnának hozzájuk.

Ezek csak a legdurvább történetek, a PCAS tagjai emellett még számtalan esetben mentettek gyepmesteri telepekről és utcáról. A közelmúlt egyik legnagyobb volumenű akciója, melyben segítettek, Hajdúszoboszlón történt: hét másik állatmentő szervezettel és a helyi hatóságokkal összefogva egy „gyűjtögető” pártól 71 kutyát és 5 macskát mentettek ki borzasztó körülmények közül.

A gazdák egy családi házban összezárva éltek együtt ennyi állattal – melyeknek túlnyomó része beltenyészetből született, alulszocializált, beteg, és a saját piszkukban kellett leélniük eddigi életüket. A sokkoló eset és a többi szomorú történet tanulsága, hogy nekünk, embereknek még mindig rengeteg tanulnivalónk van a felelős állattartásról.

VNA