Ismét megszólal a szeptemberi csengő

A kényszerűségből rendhagyó tanévzárás után most ismét megszólalnak az iskolacsengők, és újra megtelnek az iskolapadok diákokkal és a tanári szobák azokkal a pedagógusokkal, akik a digitális oktatást – az adott körülmények között – sikertörténetté tették. A 2020–21-es tanévben – reményeink szerint – ismét helyreállnak a személyes kapcsolatok és a közösségi együttlét lelkesítő alkalmai, hogy újra öröm legyen az iskolakezdés.

A szeptemberi iskolakezdéskor mindig körbefonnak gondolataim az 55 tanév katedrán töltött és azt hivatásként megélt emlékei. Az évek távlatából gyakran felragyognak az élmények: a jól sikerült tanítási órák hangulata, a kedves és ragaszkodó osztályok emlékei, a megoldott emberi és pedagógiai konfliktusok sikerei, a megküzdött, de máig megmaradt barátságok jutalma.

Sokszor tanított irodalmi ihletettségű útmutatások jutnak eszembe. A költő Zrínyi Miklós és Berzsenyi ma is figyelmeztet erkölcseink megbicsaklására, Madách Imre az élet küzdelmeinek a lebírására biztat, a székely Tamási Áron az otthonlét biztonságát tudatosítja. Fohásszá magasztosul a hazaszeretet Kölcsey Himnuszában. Kazinczy a tiszta szép beszédet belső világunk tükrének nevezi, és milyen bölcs Vörösmarty, aki tudja, hogy sem a hatalom, sem a gazdagság, sem a megszerzett sok ismeret önmagában nem tesz igazán boldoggá.

Sokat változott a világ – hol pozitív, hol negatív felhangon szólal meg ez a megállapítás. Eltolódtak a hangsúlyok a hagyományos tantárgyak között, a felgyorsult technikai, természettudományos és társadalmi fejlődés új szemléletű oktatást, képzést igényel. A nemzetközi társadalmi és gazdagsági kapcsolatok az idegen nyelvek ismeretére sarkallnak. Az iskolától modern világunk igényeire történő felkészítését joggal várja el Európa közepén a 21. századi magyar valósága!

Dr. Csermely Tibor

vasdiplomás tanár