Szigorítottak Angliában is

2020.11.07. 20:00

Amikor jóleső a magány

Lengyel Péter szerint nagyon nehéz a vírushelyzetről korrekt módon informálódni.

Lengyel Péterék élvezik Galley Common kényelmét

Fotó: Lengyel Péter archívuma

Angliában csütörtök hajnaltól szigorú korlátozásokat vezettek be a koronavírus-járvány második hulláma miatt. Arra kérik az embereket, csak az hagyja el az otthonát, akinek halaszthatatlan dolga van, aki teheti, home office-ban dolgozzon. A Coventryhez közel élő Lengyel Péterrel a változásokról beszéltünk.

A nyíregyházi születésű Lengyel Péter évek óta Angliában él, ahogy ő mondja, az ország középpontjában, egy kisváros kertvárosában. A kisváros relatív fogalom, hiszen Nuneaton 80 ezer lakosú, míg maga Galley Common népességszáma meghaladja a hatezret.

– A közeli Coventryben 400 ezren laknak, Birminghamben, ami nagyjából huszonöt kilométerre van tőlünk, több mint egymillióan élnek, ami nekem már sok – mondta Péter, amikor elkezdtünk arról beszélgetni, mit is jelent a csütörtök hajnalban életbe lépett szigetországi lezárás.

Fél éve home office

– Nagy különbséget nem érzékelek, bár még csak egy napja léptek életbe a korlátozások – teszi hozzá Lengyel Péter. – Jómagam a home office elkötelezett híve vagyok. Már amikor kijöttem dolgozni, elértem a cégnél, hogy péntekenként dolgozhassak otthonról, és nagyon szorgalmaztam, hogy ezt a heti egy napot bővítsük kettőre. Az idén március közepétől pedig egyfolytában itthonról dolgozom. Azóta kétszer voltam bent a cégnél: egyszer, amikor átvettem az új laptopomat, és két hete, amikor sikerült leöntenem a kütyüt, és félő volt, hogy nem tudok dolgozni, de azóta már teljesen kiszáradt, és prímán megy vele a munka. Az én antiszociális lényemnek pont ez a megfelelő működési mód, így alig kell találkoznom emberekkel, csak azokkal vagyok kontaktban, akikkel én szeretnék. Egészen konkrétan a barátnőmmel és pár haverommal.

Lengyel Péter elmondta azt is, nagy különbség nincs a korábban egyszer már bevezetett szigorú korlátozások és a jelenlegiek között.

Nagyon elszálltak a fertőzésszámok. Naponta 25 ezer új pozitív esetet találnak, volt olyan, hogy ez a szám elérte az 50 ezret is.

– Ennek ellenére még a mai napig vannak olyanok, akik szerint ez a vírus nem is létezik. A másik oldal viszont azt mondja, a semmi nem betegít meg embereket, és talán ha betartanánk a szabályokat, még ennyi eset sem lenne. Az utóbbiakhoz tartozom, viselem a maszkot, gyakran élek a kézfertőtlenítéssel, ha valahová mennem kell. A legnagyobb baj az, hogy egyre kevésbé tudjuk, a hírek közül mit hihetünk el. Az igazán korrekt híroldalak fizetősek, az ingyenesek között viszont rengeteg a bulvárfelület, ahol nem annyira a hitelesség a fontos, hanem a kattintás. Néha már ott tartok, hogy mindent elhiszek, és annak az ellenkezőjét is. A most bevezetett intézkedések a legnagyobb szigortól indítanak, és négy héten keresztül tartanak, majd ahogy csökkennek a megbetegedések, fokozatosan enyhítenek. Mindenkit arra kérnek, csak a legszükségesebb esetben hagyják el az otthonukat.

Lehetőleg a home office-t javasolják, és csak azoknak engedik a munkába járást, akiknél ez másképp nem oldható meg, mint például az orvosok vagy a takarítók esetében.

– Mi eddig még szerencsések voltunk a barátnőmmel, mert vagy nem kaptuk el, vagy tünet nélkül vészeltük át a fertőzést. Apukám otthon belebotlott a vírusba, egypár napig nem volt íz- és szagérzékelése, de nem nagyon verte le a lábáról a betegség, mert amikor mentek mintát venni tőle, éppen a garázs falát cserélte, pedig ő már elmúlt hatvanéves, elvileg a veszélyeztetett korosztályba tartozik. Persze, az sem mindegy, ki milyen kondicionális állapotban van. Azt itt Angliában kimondottan kérik az emberektől, hogy a szigorítások ellenére is tartsák magukat fitten, mozogjanak minél többet, fussanak, kocogjanak, kerékpározzanak a szabadban. Amikor csak tehetem, ennek a jegyében sétálok a kutyámmal.

Nem jönnek haza

Lengyel Péterék a közeljövőben nem tervezik, hogy Magyarországra látogassanak.

– Az első két évem, tulajdonképpen még a harmadik is arról szólt itt, hogy összeszedjük magunkat. Az idén nyáron szerettünk volna hazamenni, de akkor közbeszólt a vírus. Az kizárt, hogy repülővel menjünk, mert a kutyámat nem hagyom itt, arról meg nincs információm, melyik ország enged be külföldieket autóval. Még azt sem tudom pontosan, hogy egyáltalán kiutazhatnék-e Angliából. De ez most egyáltalán nem foglalkoztat minket.

JG

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában