Autóklubot alapított a későbbi miniszterelnök

Korunk technikai forradalmának egyik jelképe az automobil, amely iránt a XIX. század végétől kezdve Magyarországon is élénk érdeklődés mutatkozott. Hazánkban Hatschek Béla optikus műszerész hozatta be 1895-ben az első gépkocsit, melynek megjelenése élénk visszhangot keltett a sajtóban. Ezt követően Magyarországon egyre több gépkocsi került forgalomba, így a tulajdonosaik gondolhattak arra, hogy érdekszervezetet létesítsenek.

Nem sokkal a világ első automobilklubja, az 1898-ban létrehozott Automobile Club de France után, 1900. november 30-án a Magyar Automobil Club (MAC) is megalakult. Ettől kezdve a magyar autózás története összeforrt a klubbal, mely 1911-ben felvette a Királyi Magyar Automobil Club (KMAC) nevet.

A homokot hasították

A gépkocsi elterjedésének és népszerűségének hatására sorra alakultak meg a vidéki klubok, melyek közül az első a nyíregyházi székhelyű Tiszántúli Automobil Club (TTAC) volt.

Az egyesület 1925. december 29-én született meg a későbbi magyar miniszterelnök, akkor még Szabolcs vármegye főispánjaként ténykedő dr. Kállay Miklós (1887–1967) kezdeményezésére, és agilitásának köszönhetően már a következő évben, 1926. október 10-én megrendezték a sportegyesület első nagy túraversenyét.

Az egynapos túra Debrecenből indult, és 205 km hosszú útvonalon vezetett Nyíregyházáig. A gépek verseny közben is érintették Nyíregyházát, és továbbhaladva Rakamaz irányába, abszolválták a 14 km-es gyorsasági versenyt. Innen a festői Tisza-töltésen át következett Telektanya, a túra ebédállomása, majd Berkesznél a 4,5 km-es homokpróba.

A TTAC eredetileg egy szélesebb keretek között lebonyolított háziversenyre gondolt, de a kiírásból így is komoly országos verseny lett, mert a német báró, ­Ernst-Günther von Wentzel-­Mosau egyenesen erre a versenyre érkezett kompresszoros Mercedes gépkocsijával, amellyel jelentősen emelte a TTAC pozícióját.

A verseny napján reggel háromnegyed 5-kor sorakozott fel a 34 motorkerékpár és 38 versenyautó a debreceni tüzérlaktanya előtti téren. Beült a Fiat 519-es gépkocsijába a klub elnöke, Szabolcs vármegye főispánja, dr. Kállay Miklós is, akit lelkes „éljen!”-nel indítottak útnak, míg von Wentzel-Mosaut „hoch!” kiáltások kísérték útjára. Az ismert versenyzők mellé újak is keveredtek: Wolfner András, Delmár Walter, valamint a mezőny egyetlen női résztvevője, Delmár Walterné, akik mindannyian Steyr típusú versenyautóban ültek.

Tempósan startoltak

A gépek jó tempóban startoltak el Hajdúsámson irányába, és Nyírmihályditól kezdve szinte nyílegyenes úton haladt tovább a mezőny. A Nagykálló utáni egyenes vitt be Nyíregyházára, ahol csak átfutottak a versenyzők. A város határától néhány kilométerre kezdődött a 14 km-es gyorsasági verseny pályája, amelyet a motorok és automobilok meglepően jó eredménnyel abszolváltak. A 14 km-es gyorsasági versenyt 5 perc 53 másodperccel és 142,5 km-es átlagsebességgel végül Delmár Walter nyerte meg Steyr kocsijával, aki maga mögé utasította a Mercedest vezető von Wentzel-Mosaut. A dobogó harmadik fokára az Austro-­Daimler versenyzője, Szini János állhatott fel.

A klub elnöke, dr. Kállay Miklós egy karburátorhiba miatt csak a 23. helyre tudott beérni. Ennek ellenére az Autó című újság tudósítója a következőképpen jellemezte a klubelnök szabolcsi főispánt: „Vezetői készsége éreztette hatását úgy a sík, mint a homokpróbánál. Sajnálatos módon kiválóan indult teljesítménye időben nem nyerhetett kifejezést, mert a cél előtt karburátorzavara támadt, és az átlagrontó késedelmet már nem lehetett kellőképpen behozni. Teljesítménye így is nagyon szép. Mi, akik közelről figyelhettük meg munkáját, csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatunk kormánykezeléséről.”

Az egyetlen női versenyző, Delmár Walterné a 26. lett, néhány másodperccel lemaradva dr. Kállay Miklós mögött.

A gyorsasági verseny után a résztvevők Vencsellő irányába folytatták útjukat, Tiszabercelen, Paszabon és Nagyhalászon keresztül Telektanya felé haladtak, ahol két óráig tartott az ebédpihenő, majd ezután folytatták útjukat a versenyzők Dombrád, Tiszakanyár és Kékcse mentén Kisvárda felé. A mezőnyt Berkeszen a 4,5 kilométer hosszú nehéz, buckás terep várta, ahol sor került a homokversenyre. Délután 2 órakor dr. Kállay Miklós klubelnök Fiat 519-es kocsijával vágott neki először a homoktengernek, majd utána báró von Wen­tzel-Mosau kompresszoros Mercedese következett. A homokverseny győztese végül a gyorsasági verseny harmadik helyezettje, Szini János lett az Austro-­Daimler gépével 4 perc 49 másodperces idővel. A Steyr pilótája, Delmár Walter ezúttal csak a második helyre tudott befutni, míg a német von Wentzel-Mosau is rontott korábbi eredményéhez képest, és csak a negyedik helyre tudott beérni a Merce­desszel. A TTAC elnöke, dr. Kállay Miklós viszont javított, és megszerezte a 7. helyet a Fiat 519-essel.

A Koronában „koronáztak”

Az eredményhirdetést a nyíregyházi Korona szálló dísztermében tartották, ott nyújtotta át a versenyzőknek dr. Kállay Miklós klubelnök és Marton Gyula klubtitkár a díjakat. Mivel hatalmas érdeklődést váltott ki az 1926. évi Rakamaz–Nyíregyháza gyorsasági verseny, a TTAC elhatározta, hogy a következő esztendőben is megrendezi a hosszútávú versenyét, és 1927. június 19-én az előző évinél még nagyobb számban álltak starthoz Magyarország és a nemzetközi világ legjobb versenyzői. De az már egy másik történet...

Dr. Holmár Zoltán

Borítókép: Ernst-Günther von Wentzel-Mosau a Mercedes S sportkocsijával az 1928-as magyar túraautó-versenyen | Fortepan

Ősi nemesi család

A Kállay család az ősi magyar nemesi családok egyike, amely még a honfoglaló magyar elit tagjaként jött a Kárpát-medence területére, és az évszázadok alatt jelentős szerepet töltött be a magyar történelemben.

A család történetében kiemelkedik Zsigmond király uralkodásának kora. Ebben az időszakban a család vagyona szépen gyarapodott, Kállósemjén ekkor került a birtokukba, címerük is ebből az időből származik. A vesztes mohácsi csata azonban, melyben a Kállayak is részt vettek, hosszú időre meghatározta a család életét.

A 16–17. század fordulóján jelentős változást hozott a Bocskai-féle hajdúfelkelés, mert a hajdúk hosszú csatározás és perlekedés után elűzték a Kállay családot Kálló városából.

A 18. század elején a Kállay család tagjai helyi, régiós és országos szinten is jelentős szereplőkké váltak, közöttük fő- és alispánok, kormánybiztosok, ország­gyűlési képviselők, minisztériumi alkalmazottak, miniszterek, kórházalapítók voltak.

A család életében Kállósemjén az 1920–30-as években játszotta a legfontosabb szerepet, hiszen dr. Kállay Miklós miniszterelnök ott töltötte családjával a nyarakat, országos jelentőségű mintagazdaságot hozott létre, mely nagyban hozzájárul a település fejlődéséhez.

(Forrás: kallaykuria.hu)

Diadalkapuval fogadták

„Vásárosnamény 1930. július 27-én különleges sport­esemény színhelye volt. A Tiszántúli Automobil Club által rendezett Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka–Vásárosnamény–Halásztanya–Rakamaz útvonalú, nyílt országos bajnoki gyorsasági és túraverseny indulói haladtak keresztül községünkön. A verseny vasárnap reggel 5 órakor vette kezdetét Debrecenben az Angol Királynő Szálloda előtt, majd a résztvevők Nyírbátort elhagyva Mátészalkán való kötelező 20 perces tartózkodás során elfogyasztották reggelijüket. A versenyzőkkel együtt érkezett Mátészalkára Kállay Miklós kereskedelmi államtitkár, akit diadalkapuval fogadtak.

A Mátészalka–Vásárosnamény útvonalon még a reggeli órákban végigszáguldottak az automobilok, motorkerékpárok és háromkerekű kis­autók. A túraverseny távja 200, a gyorsaságié 8 kilométer volt. A közönség részéről igen nagy volt az érdeklődés a verseny iránt.” (beregimuzeum.hu)