Újabb lezárásokat nem bírnának

Ahogy az elmúlt hetekben, hónapokban már megszokhatták olvasóink, a hazai legfrissebb hírek megosztásán túlmenően igyekszünk beszámolni arról is, miként tudják kezelni a koronavírus-helyzetet a nagyvilágban, tőlünk távolabbi országokban.

Ezúttal a Közel-Kelet egzotikus államaiba, Irakba és Palesztinába látogatunk el két olyan Budapesten tanuló egyetemista segítségével, akik figyelemmel kísérik a hazájukban történteket, és a tapasztalataikat megosztották lapunkkal.

Fütyülnek a szabályokra?

Elsőként az ókori Mezopotámia utódállamába, Irakba (nevét Uruk város után kaphatta) pillantunk be, amelyet a konzuli szolgálat utazásra egyáltalán nem javasol. Ugyan a nemzetközi repülőterek már a kurdisztáni régióban is fogadnak utasokat, negatív PCR-tesz hiányában viszont, ami a repülőtéren is beszerezhető, sok jóra nem számolhat az utazó. Ha pedig valaki vírushordozónak bizonyul, az orvosi költségeken túl büntetőjogi felelősségre vonásra is számítania kell. Irakban is súlyos összegekkel büntetik a maszk hiányát, amit még a gépjárművekben is muszáj viselni.

– Jelenleg az ország 3-4 ezer megbetegedésnél tart naponta, és nagyjából 40–70 közötti halálesetről hallani, ennek ellenére a kormány sem lezárást, sem kijárási tilalmat nem vezetett be – fogalmazott Ali Ammar.

Így aztán a helyzet nem valami rózsás, és a számok egyre csak nőnek, mivel az emberek egy jelentős része fütyül a szabályokra. Nem hordják megfelelően a maszkot, és a távolságot se tartják.

– Korábban ugyan voltak lezárások egy-egy időszakra, ám a gazdaság ettől nagyon megrogyott, sokan az állásukat is elvesztették. Lezárásról tehát szó sem lehet, pedig az egészségügyi rendszerünket – ami amúgy sem túl erős – már az első hullám is igen megtépázta. Pozitívum viszont, hogy a kórházi ellátás valamivel jobb lett, eszközöket kaptak, és a magánkórházaknak is megengedték, hogy covidos betegeket fogadjanak.

– Őszintén szólva a magyarországi számok is ijesztőek, és egészen hasonlatosak az Irakban mértekhez, annyi különbséggel, hogy a hazám több mint négyszer akkora, ami a lakosságszámra is igaz – osztotta meg a ­véleményét Ali Ammar.

Lelki összeomlás

– Palesztina elég nehéz helyzetben van, mert az emberek még abból a lezárásból se épültek fel teljesen, ami márciusban kezdődött – mindezt már Tasame Jehad Ramadantól tudtuk meg.

– A gazdaságunk, azon belül az egészségügy és a szociális szféra padlóra került, pedig amúgy se működött valami jól a feszült izraeli–palesztin viszony miatt. Tavasszal gyakorlatilag megállt az élet, legfeljebb néhány pékség és szupermarket tarthatott nyitva. A munka nélkül maradtak az alapvető fogyasztási cikkeket se tudták megvenni.

– Az emberek az első két hónapban még belenyugodtak a lezárásokba, később viszont egyre türelmetlenebbek lettek, dolgozni akartak, és szerették volna legalább az esküvőiket megtartani. Persze viselték a maszkot, és távolságot tartottak. Végül a kormány engedett, de a számok újból emelkedni kezdtek. Ismét tilos volt összejöveteleket tartani, pedig nyáron ezeknek van a szezonja a mi közösségünkben. A helyzet mentálisan mindenkit megviselt, ami nem hiányzott a lelkileg amúgy is megnyomorított palesztin nemzetnek.

Egyszerre harcolni a súlyos belpolitikai helyzet és a koronavírus ellen, ez kikezdi a nép egészségét, amin csak súlyosbít, hogy a világ a Covidra figyel, és az egyéb agresszióra kevésbé, vagy egyáltalán nem

– panaszolta a hazáját féltő Tasame Jehad Ramadan.

MJ