A szegtől egészen a szekérig

A Tubus Tiszadob legendás épülete: az egykori uradalmi magtár tavasztól állandó kiállításnak adhat otthont, ahol Dohos László díszműkovács tárgyaiból nyílik tárlat.

– Az eredeti szakmám géplakatos – mondja Dohos László –, de mindig kovács akartam lenni. Rajtam kívül álló okok miatt nem annak tanultam, mert nem volt elég jelentkező ahhoz, hogy elinduljon a képzés. Utólag azt mondom, jó döntés volt, hogy lakatosként végeztem, egyrészt azért, mert a korral együtt benő egy kicsit az ember feje lágya, másrészt mert közben megszereztem a fémipari alapokat, és utána érett fejjel tudtam belefogni a kovácsszakmába.

Azt a mai napig homály fedi, miért pont a kovácsolás nyűgözte le már kisgyerekként.

– Óvodáskoromban bármilyen kovácsolással vagy kohászattal kapcsolatos műsor ment a tévében, mindenkinek csendben kellett lennie a szobában – a vonzalmam egész idáig vezethető vissza. Édesapám asztalos volt, édesanyám a kereskedelemben dolgozott. Nyolcadikos koromban a pályaválasztás előtt láttam először kovácstüzet, akkor kerestük fel Tiszaeszláron későbbi mesteremet, Vajda László népi iparművészt.

Az alkotás öröme

Arra egy szóval tud válaszolni, mi a szép ebben a szakmában.

– Az alkotás. Úgy gondolom, a legtöbb embernek van igénye arra, hogy valamit létrehozzon. Van egy munkahelyem, ott megkapom a biztonságot, a megélhetést, ez egy dolog, de az, hogy valamit letegyek az asztalra, ami meg is marad, számomra ugyanilyen alapvető. Van, akit kielégít az első, engem nem. A célom nem az, hogy belerokkanjak a választott szakmámba, de ez mégsem csak hobbi, mert a kovácsolás számomra attól jóval több.

– Most műhelyköltözős, -alakítgatós időszakban vagyok, így kevesebbet dolgozom díszműkovácsként, de nem telnek semmittevéssel az óráim. Gyűjtöm a kovácsolással kapcsolatos emlékeket. Vallom, a gyűjtők nem szokták keresni a tárgyakat, azok találják meg őket.

A szegtől a szekérig gyűjtök mindent, ami a kovácsoláshoz köthető.

– Számomra nem kereskedelmi értelemben lesz érdekes egy tárgy. Rengeteg olyan vas megérint, ami mások szemében értéktelen. Van például egy gémeskútlakatom. Elkopott állapotban került hozzám, de hozzáképzelem a történetét: vajon mennyi vizet kiszívhatott, amíg szolgált. Sok olyan tárgyat gyűjtök, amelyek szakmai szemmel érdekesek igazán. Bízom abban, hogy ha ezeket meglátják az emberek, legalább a nosztalgia szintjén megérintik őket.

Kezd összeállni az anyag

– Korábban volt egy tárlatom a felújított faluházban, de ott csak a gyűjteményem egy részét mutattam be. A végső cél egy állandó kiállítás, tavasszal szeretném a tárgyaimat a Tubusban bemutatni. Kezd összeállni az anyag, de még dolgoznom kell azon, hogy a kiállítandó tárgyak megfelelő állapotba kerüljenek. Előfordulhat, hogy kezdetben csak látványraktár lesz, de igyekszem odatenni magam – tette hozzá Dohos László.