A gyűjtő fél évszázada

A tiszadobi porta egy takarosan rendben tartott kertet mutat kívülről és egy csendes házat. Az épü­letet egy sárgás szőrzetű kutya őrzi. Mentett állatként szemmel láthatóan örül annak, otthonra talált. Közeledne is az idegen felé, de eddigi ­tapasztalatai megtépázták a feltétlen bizalmat, a simogatni nyúló kéz elől elmenekül, a házigazdáét azonban elfo­gadja. Sebestyén László házánál vagyunk, a házigazda széles mosollyal közeledik, és már vezet is a melléképület felé.

Gyűjtőként is katona

Belépve legelőször Moldova György könyvének címe jut eszembe, csak itt nem a mozdony füstje, hanem a történelem szele csapott meg. Egy mini hadtörténeti múzeumban vagyunk, a falakon kardok, fényképek, festmények, a szekrényben egyenruhák, a vitrinben pedig rengeteg kitüntetés.

– Édesapám katona volt, a testvérei is, ilyen környezetben nem sokat gondolkodtam a pályaválasztáson – mondja a pápai születésű Sebestyén László. – Szolgáltam a flottillánál, majd repülős lettem édesapámhoz hasonlóan. Annyi volt köztünk a különbség, hogy ő repült vadászgépeken, én viszont mindig a földön teljesítettem szolgálatot.

Sokan akkor válnak gyűjtővé, amikor maguk mögött hagyják az aktív éveket és nyugdíjasként keresnek hasznos elfoglaltságot maguknak. Vendéglátónknál azonban ez nem így történt.

– A kitüntetésekkel kezdődött ötven évvel ezelőtt. Az első darabnál még nem tudtam, hogy ez a szenvedélyemmé fog válni, de aztán megismerkedtem egy gyűjtővel, aki szépen lassan bevezetett ebbe a világba. A Rákosi- és a Kádár-korszak darabjaival kezdtem, majd nagyon beszippantott a történelem. Rendszeresen jártam a piacokat Miskolcon és Budapesten. Vásároltam, cseréltem is, és lassan formálódott egy korszakokat felölelő gyűjtemény. Onnantól már tudatosan kerestem az adott időszakra jellemző tárgyakat. Az I. világháború után a Horthy-korszak következett, ezt követte a II. világháború, de a 19. századra is visszanyúltam. A két világháború közötti gyűjtemény haladt egy kicsit nehezen, mert érdekes módon a Horthy-kitüntetések alig maradtak az országban, a legtöbb külföldre került.

Menteni a hagyatékot

Vannak eredeti darabjai a gyűjteménynek, de zömmel replikák találhatók a vitrinben.

– Van egy Bíbor Szív kitüntetésem, amelyet még George Washington alapított. Az eredeti érmeken arany alapon 176 darab gyémánt is található, így ma már szinte felbecsülhetetlen értéket képvisel. Természetes, hogy ebből csak másolatot őrzök. Van egy Ferenc József-sorom is, köztük olyan érmekkel, amiket abból az ágyúból öntöttek, amelyet Napóleon használt az austerlitzi csata során.

Az üveges szekrény melletti falon takaros rendben sorakoznak a kardok.

– Ha valaki belefeledkezik a gyűjtésbe, akkor előbb-utóbb olyan tárgyak is megtalálják, amelyekkel nem tervezett foglalkozni. A fegyverek is ilyenek, meg az egyenruhák is. Némelyikük egészen különös helyről került hozzám, a szovjet uniformis egy kutya fekhelye volt. Van a magyar mellett többek között belga és német egyenruhám is, az utóbbit Dior tervezte.

A szobában vannak látszólag oda nem illő tárgyak is, a falakon például lóg két olyan kép is, amelyen lovak szerepelnek.

– Nagyon sok tárgy az Andrássy-hagyatékból került a birtokomba, azóta ezeket tudatosan külön gyűjtöm. Némelyik pincéből vagy padlásról került elő úgy, hogy még azok sem tudtak róla, akiknél találtam.

A kedvenc egy kétfunkciós sétapálca.

– Ezt valamelyik Andrássy gróf használta, ha kiment a birtokra sétálni. Amikor elfáradt egy kicsit, akkor pár mozdulattal szétnyitotta, az egyik végét, a talajra támaszkodott, majd ráült.

Sebestyén László nem csupán magának őrizgeti a gyűjteményét.

– Gyakran szoktam bevinni a gyűjteményem egy részét az általános iskolába, hogy egy rendhagyó óra keretében átadhassam a gyerekeknek a történelem szeretetét.