Nyíregyháza

2021.06.17. 17:30

Ligetes mesevilág a város szívében

Ahogy Krúdy Gyula írta, titkos sétaútjain a régi Nyíregyháza sok szerelmét látta a Bujtos.

„A Bujtos, amely a város alatt terült el gyümölcsöskertjeivel, rakétás szüreteivel, dzsungelre emlékeztető vadonjával és titkos sétautaival, a régi Nyíregyháza sok szerelmét látta. Ide szökdöstek ki a kisasszonykák és régen porrá válott gavallérjaik, hogy nevük kezdőbetűit a padba, vagy a hársfa kéregjébe bevéssék.”

Így siratta gyermekkorának kedvenc, vadregényes, sok titkot sejtető birodalmát – ahová a családi házuk hatalmas kertjéből is lelátott – 1917 novemberében Krúdy Gyula. Rokkant katonák javára szervezett jótékonysági estre érkezett Nyíregyházára szerkesztőjével, Lázár Miklóssal, ott olvasták fel iménti sorait.

A romantika buja terepe

A „Bujdosról” – a bujdosó szegénylegényeknek rejtekhelyül szolgáló helyet gyakran maga is így emlegette – többször szót ejtett írásaiban, ám zabolátlan valójában – amikor a 1770-es térképek még Polyhos-lapossa néven jegyezték – ő sem láthatta. Káros kigőzölgésű mocsárként, szemétlerakóként jellemezte, hozzátéve persze, hogy a kubikosgödrök vidéke diákoknak, varrólányoknak, és halálos párbajoknak találkozóhelye lehetett egykor.

De vajon mit tudnak ma már e romantikus, kalandos időkről a szomszédos lakótelepen élők? Aligha sokat. Ahogy mi sem tudhatnánk, ha nem őrizték volna meg emlékezetükben írók, helytörténészek, irodalmárok és városvédők. Olyan városvédő például, mint Leviczky Zoltán, a Nyíregyházi Városvédő Egyesület elnökségi tagja, a Pro Urbe díjas, Margócsy József adatközlőjeként is ismer egykori órásmester, Leviczky László fia. Neki és a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület több tagjának köszönhetően – Fizeli Márta, vagy Kubainé Iványi Katalin például a gyermekkorukból, családi elbeszélésekből máig fontos emlékeket őriznek a város szívéről – nemrég egy irodalmi, várostörténeti séta alkalmával a Bujtos „regéjével” alaposabban is megismerkedhettünk.

A Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület lelkes csapatával érdemes volt körbesétálni a Bujtosi-tavat | Fotó: Dodó Ferenc

Ahogy ma is, a terület régóta közkedvelt városligete Nyíregyházának, olvashatjuk Lukács Ödön írásaiban. Különösen az 1848-49-es szabadságharc után, Nyíregyháza második felvirágzásának kezdetén lépett a fejlődés útjára, mikor a városvezetés megbízta saját vízügyi mérnökét, hogy tervezze meg a mocsár lecsapolását. A Kert utcán, az Inczédy soron a Bujtos utcáig árkokat ástak, egy részét a mai játszótér mellett mi is láthatjuk. Ebbe folyt a csapadékvíz, és némi szennyvíz, hiszen akkoriban még csak a középületeket csatornázták alá.

Sintértelep és fürdő

– Kevesen emlékeznek ma már, mekkora területet értettek Bujtos alatt, amihez a Bocskai, a Jég, a Család utcákkal és az Érkerttel határolt, a rendőrségi és a börtönépülettől lefelé tartó területek is hozzátartoztak. Amit ma ismerünk, csak a közepe – magyarázta Leviczky Zoltán.

– A lecsapolás után két évvel Sexty József városi főmérnök parcellázta fel a területet, és a telkeket szétosztották. Lassan kezdett beépülni, de zömében még mindig erdős, mocsaras, gyümölcsösökkel tarkított terület maradt, amelyet Széchenyi-liget néven is illettek sokáig. Dzsungelre emlékeztető vadon volt, ahogy Krúdy is írta, imádták az emberek, a fiatalok, és a romantikus szerelmi kalandokat keresők.

– A Liszt Ferenc utca felőli részen egy sintértelep feküdt, ezért is nevezték a mai Család utcát akkoriban Sintértelepi útnak. De fontosabb ennél, hogy a városliget mostani főbejáratától balra strandot alakítottak ki. Nem kisebb nagyságok fürdőzhettek a tó vizében, mint Jósa András, később Balczó András öttusázó, Mitró György úszó, Kósa Ferenc filmrendező – az utóbbiak leginkább megspórolva a belépőt, a lányokat meglesve, és a nádasban szárogatva úszónadrágjukat. No és az Utcák, terek, emléktáblák kötetek íróját, Margócsy Józsefet se hagyjuk ki a sorból – hallhattuk.

A strand megnyitása a város vezetőin kívül a Kovács Elek és Somogyi György vezetésével 1887-ben megalakult Nyíregyházi Torna és Vívó Egyletnek volt leginkább köszönhető. Az úszóiknak nem volt hol felkészülni, építettek tehát egy nagy, 2 méteres mélységű medencét, egy elkülönített részében, az úgynevezett kosaras fürdőben pedig úszni tanítgatták a gyerekeket. Fizeli Márta felidézte, hogy a létesítményt a nagyapja unokatestvére bérelte, a dédapa volt a pénztáros. Az úszómester, Izsák Imre – a mostani gyorséttermi üzlet helyén, buja nádassal körülvéve állt a kunyhója – madzagot kötött a kezdők derekára, és botra erősítve tartotta őket.

Rangtól és nemtől függően

– Akkoriban csak vállalkozásban üzemelhetett itt minden – erősítette meg Leviczky Zoltán. – A gyerekek csak hét közben mehettek fürdeni, mert a hétvége az uraknak volt fenntartva. A Diadal mozitól (ebből lett később a Béke mozi, az épület helyén ma az Európa Ház áll) napi négy buszjárat ment ki ide, kedden és csütörtökön pedig a helyőrségi katonazenekar adott térzenét – sorolta.

– Öt pengőért egész szezonra lehetett kabint bérelni, de volt, akinek csak fiók-bérleményre futotta. A hölgyek és urak – ahogy illik – külön napszakokban használhatták a fürdőt, ahová a felnőttek az 1930-as években, egy teljes szezon alatt 12 pengő, a gyermekek pedig 8 pengő ellenében léphettek be – tett kiegészítést Kubainé Iványi Katalin.

A Bujtos ezen kívül még számos más különlegességet is tartogatott, de ezekről egy következő cikkünkben írunk olvasóinknak.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában