Még állnak a jósavárosi felhőkarcolók

Felhőkarcolók a város szélén – ezzel a címmel jelent meg 1970 decemberében cikk a Kelet-Magyarországban, melyben lapunk arról számolt be, hogy az akkor még 17-es lakókörzetben, Nyíregyháza északi peremén új városrész emelkedik ki a földből. Határait keletről a Korányi Frigyes, nyugatról az Ószőlő utca, délről a Garibaldi utca, északon pedig a Csaló köz folytatásaként jelölték ki, s ezen a területen háromezer lakás épül meg a hozzátartozó kiszolgáló és szociális létesítményekkel együtt.

Nyolc hónappal később a Kelet már arról tudósít, hogy a 17-es lakókörzetben kétszer hat lakást adnak át az építő-szerelő vállalat dolgozói, és 1971 augusztusában, valamint szeptember első napjaiban kezdik meg a házgyári elemek szállítását Nyíregyházára. A tervek szerint év végéig 181 lakáshoz elegendő elem érkezik majd meg a debreceni házgyárból, és a szállítással egy időben megkezdik a lakóházak összeszerelését is. Öt évtizede tehát annak, hogy megkezdődtek a munkálatok a Jósavárosban; a megyeszékhely hagyományos építők napi ünnepségén emléktáblát avattak a lakótelep építőinek, tervezőinek, kivitelezőinek a tiszteletére vasárnap az Ungvár sétányon.

– Nemrégiben azzal keresett meg Seres Antal, a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat korábbi elnöke, hogy állítsunk emléket a nyíregyházi lakótelep-építés illusztris, legrégebbi, és mai napig talán legélhetőbb városrészének, illetve annak építőinek. A koronavírus-járvány miatt közel egy éve húzódik a folyamat, aminek végére most pontot tehetünk – mondta köszöntőjében Végh József.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Építész Kamara elnöke hozzátette: a Jósaváros lényegi része 1971 és 1978 között épült meg, nevét 1972-ben kapta. Néhány évvel ezelőtt, 2007-ben komolyabb rekonstrukción esett át a településrész.

Dr. Szabó Tünde államtitkár a Jósavárosban nőtt fel, mosolyogva idézte fel gyermekkori emlékeit.

– Sokak kemény munkáját dicséri a lakótelep, ami ma is harmincezer embernek ad otthont. Generációk nőttek fel itt, közülük többen talán most is itt állnak közöttünk – pillantott végig az emlékezőkön a megyeszékhely országgyűlési képviselője, aki elárulta: több ezer diákhoz hasonlóan ő is egy jósavárosi általános iskolában tanult meg úszni, innen indult a sportkarrierje, és szívesen tér vissza ide, hogy megmutassa gyermekeiknek, hová járt óvodába, iskolába, tanulás után hol játszott a barátaival.

Nagyon fontos, hogy amit a múltból hozunk, azt a jelen megélhesse, és a jövőnek is át tudjuk adni

– zárta gondolatait.

– Tisztelet a tervezőknek, a kivitelezőknek, a munkás kezeknek, hiszen nélkülük ez az élettér sem népesülhetett volna be. Fontos tehát, hogy megemlékezzünk róluk.

Úgy gondolom, hogy az emléktáblával méltóképpen tisztelgünk az építők előtt, hajtunk fejet fáradságos, ám csodálatos munkájuk előtt, melynek eredményeként olyan épületek, családi házak, lakótelepek, üzemek, kórházak nőnek ki látványosan a földből, melyek nélkül el sem tudnánk képzelni az életünket

– vette át a szót Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke, akit szintén kedves emlékek fűznek a Jósavároshoz, hiszen friss házasként az Ungvár sétányon lakott albérletben.

– Itt állunk a városi felhőkarcolók között, ötven évvel azután, hogy elkezdődtek a munkálatok és a sajtó beszámolt a nagy hírről... A nagyszüleim és a szüleim az 1980-as évek elején költöztek ide, így a jósavárosi panelházak egyikében nőttem fel, s jelenleg is ezek egyikében lakom – mutatott a lakások egyikére Nagy Szabina önkormányzati képviselő.

– Sokan hívják betonrengetegnek az egykori szőlődombokon épült városnegyedet, többször kérdezték már tőlem, hogy szeretek-e itt élni. Határozottan mondhatom, hogy igen. Hálás vagyok a lakótelep építőinek, mert nélkülük nem tudnám, milyen kulccsal a nyakamban játszóterezni a többi gyerekkel, milyenek az igazi, jó szomszédok, hogyan egészítik ki egymást a fiatalok és a szépkorúak. Itt olyan közösség van, amilyen máshol nincs, különleges az életünk egy csodálatosan fejlődő városrészben.

Az ünnepségen Seres Antal, valamint Kulcsár Attila Ybl-díjas építész részletesen elmesélték a lakótelep építésének előzményeit és történetét (erre lapunk egy későbbi számában visszatérünk). Dr. Daragóné Cservenyák Katalin, a Nyíregyházi Városvédő Egyesület elnöke személyes emlékei mellett megosztotta az emlékezőkkel, hogyan kapta a lakótelep a nevét.

– A Kelet-Magyarország 1971. szeptember 21-ei számában jelent meg a felhívás, amiben azt kérték: a városlakók tegyenek javaslatot az akkor még 17-es lakókörzet nevére. Számos pályázat érkezett, ezek közül hármat, a Jósavárost, az Erdőmelléket és az Inczédy-várost díjazták is. A nyertes javaslatot „Boldog ember” jeligével Dienes István nyújtotta be, az ő tervei alapján készült többek között a sóstói székely kapu is.

A köszöntők után az emléktábla átadása következett, amit dr. Szabó Tünde és Nagy Szabina közösen leplezett le. Az építők napi ünnepség oklevelek átadásával zárult.