Kicsit katonák egy hétig

Aki fiatalként szeret nyáron reggel hatkor kelni, utána tornázni, majd előre megszabott feszes napirend szerint élni egy héten keresztül, annak találták ki a honvédelmi táborokat. A vajai bázisú, de idejük java részét a paposi lovasfarmon töltő diákokon nem látszott csütörtök délelőtt, hogy elegük lenne a katonaéletből, bár azt már most le kell szögezni, a fiatalok inkább csak betekintenek abba, milyen az élet a Magyar Honvédségen belül.

Hamar betelik

A honvédtáborokat 2016 óra szervezik – tudjuk meg Szabó László főhadnagytól, a vajai tábor parancsnokától. Idén az országszerte szervezett egyhetes turnusokban összesen 1100 12–18 év közötti fiatal ismerkedhet a honvédségi élettel. Nem csupán lovastáborokba várták a jelentkezőket, az érdeklődők beállítottságuknak megfelelően választhattak a harcos, hagyományőrző, sport-, túlélő-, erdei, vitorlás- és felderítőtáborok között.

Az fontos feltétel, hogy egy diák nyaranta legfeljebb két táborban vehet részt. Ezt amiatt kellett szabályként rögzíteni, mert így is hatalmas az érdeklődés. A honvédelmi táboroknak van ugyan saját honlapja és közösségi oldala, a köztudatban azonban még nem igazán terjedt el ez a lehetőség. Ennek ellenére alig hirdették meg június elején az időpontokat, pár nap alatt az összes hely elkelt. Miután visszamondás alig volt, várólistáról sem lehet könnyen bejutni.

– Az a cél, hogy a honvédelem iránt érdeklődő fiataloknak lehetőséget adjunk arra, hogy betekinthessenek a katonák életébe, ezen belül nagyon fontosak a honvédelmi nevelést célzó programjaink. – mondja Szabó László. – A résztvevők elsajátíthatják azokat az általános katonai ismereteket, amelyeket később az életben is hasznosíthatnak.

Szabó László hozzátette, a napirend hasonlít arra, ahogy a magyar katonák élnek. Vannak például alaki foglalkozások is, de nem katonákat nevelnek. Majd a fiatalok eldöntik magukban, az itteni élményeik alapján éreznek-e késztetést, hogy ezt a hivatást válasszák életcéljuknak.

A bázis a vajai Vay-kastélyban van, de az idejük zömét a paposi lovasfarmon töltik a diákok. A mostani turnusban húszan vannak, valamivel több a lány, mint a fiú. Mindennap lovagolnak.

– Nem volt alapfeltétel, hogy bármilyen szinten tudjanak lovagolni a táborozók – tudjuk meg a parancsnoktól. – Az a fontos, hogy mindenki minél többet üljön lovon.

A kiegészítő programok között sok a verseny. Airsoft lövészet és számos ügyességi verseny tette próbára a diákokat, akik egyénileg és csapatban is vetélkednek egymással.

– A versenyszellem mindegyikükben ott van – jegyzi meg Szabó László. – Mint ahogy a bajtársiasság is. Reméljük, ez az érzés megmarad bennük. Azt látjuk, élvezik minden percét ennek az öt napnak, többen visszavágynak majd, és vonzónak találják a honvédség életpályamodelljét. Jövőre is szeretnénk megrendezni a turnusainkat, akkor a tervek szerint Baktalórántházán fogunk táborozni.

Katona szeretne lenni

Kulánda Míra másodszor táborlakó. Két éve volt először, azóta nagyot fordult vele a világ, a nyíregyházi ifjú hölgy szeptembertől a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium elsős diákja lesz.

– Anyukám látta meg két évvel ezelőtt, hogy rendeznek ilyen táborokat – meséli Míra. – Eleinte nem akartam jönni, végül rábeszélt. Kicsit féltem az első napon, de mindenki annyira aranyos volt, hogy hamar feloldódtam. Tavaly a járvány miatt sajnos nem jöhettem, de idén már nagyon készültem. Amiatt is vártam, mert azóta eldöntöttem, katona szeretnék lenni. Hogy miért? Amikor katonát látok az utcán egyenruhában, az nagyon tetszik, gyakran elképzelem, hogy ha majd én megyek így beöltözve, engem is meg fognak nézni. Persze, ez csak a külsőség, de vonz a honvédelem. Nem tudom még, a hadseregen belül mivel szeretnék foglalkozni, lesz négy évem arra, hogy eldöntsem. A Kodályból ballagtam nyáron, a hangszertől el kell búcsúznom, hiszen nem tudok majd Debrecenből visszajárni órákra, de saját fuvolám van, a kottáim is megmaradtak, bármikor gyakorolhatok, ha lesz rá időm. A családban nem mindenki örült annak, hogy szeretnék beiratkozni egy a katonasuliba, de anyukám támogat, és ez sokat segít.

Arra a kérdésre, nem szokatlan-e számára, hogy a társai között több a lány, mint a fiú, nevetve válaszol:

– Ez is mutatja, hogy a lányok jobbak és erősebbek! Persze a csapatokat úgy alakították ki, hogy mindegyikben legyenek lányok és fiúk is. Segítjük egymást, amiben csak tudjuk, erős bennünk a versenyszellem.