Az állatok megszépítik a mindennapjaikat

Ki ő? Fiatal háziorvos, aki a gyógyítás mellett a tollas betegek megmentésére is „felesküdött”. Nem túl fejtörő találós kérdés, bizonyára többen is rögtön rávágják dr. Kiss Csaba nevét. A megyében jól ismert háziorvos szerepelt már „bagolydoktorként” címlapunkon, és többször is meglátogattuk, amikor épp a Hortobágyi Madárkórház Alapítvány önkénteseként saját otthonában ápolta elárvult vagy legyengült kedvenceit.

– Gyerekkorom óta kedvelem a madarakat, nagy természetjáróként részt vettem terepmadarászaton, madárgyűrűzésen. Bújtam a madárhatározót, és a madarak iránti rajongásom gimnazista koromig megmaradt, amikor is beadtam egy pályázatot a madárvédelemről a Hortobágyi Madárkórház Alapítványhoz. Annyira szoros lett a kapcsolat, hogy nyaranta náluk önkénteskedtem. Majd amikor Debrecenből hazaköltöztem, úgy gondoltam, ezen a környéken is kell valaki, aki felvállalja a madarak mentését, s az önkéntes munka mellett az alapítvány kuratóriumának is tagja lettem – mesélte a doktor, aki az évek során több ezer csicsergő, repkedő szárnyast vagy éppen ragadozót mentett meg.

Ha meg lehet fogni, baj van

A legviccesebb talán az volt, amikor a család mosókonyhájában gondozott egyszerre 250 kis fiókát. Általában a fészkelési időben elárvult fiókák találnak nála átmeneti otthonra, s eltelik néhány hét, amíg az egyedeket visszaengedheti természetes környezetükbe. Megkérdeztük a doktort, hogy jól ismerjük-e a minket körülvevő madarakat.

– Amikor riasztást kapok egy sérült egyedhez, nem várható el, hogy a bejelentő ismerje: több mint 480-féle madárfaj él hazánkban, jó részük ritkaság. Nekem nem számít, ha bagolynak nézik a karvalyt – mondja mosolyogva dr. Kiss Csaba –, a lényeg, hogy óvják az emberek a környezetükben élő állatokat, a madarakat is. Legyen figyelmeztető jel: ha egy felnőtt madarat meg lehet fogni, már baj van... – jegyezte meg a doktor, akinek a madármentésben segítői is vannak, a fiai. Mi több: Bálint állatorvos szeretne lenni.

Kimani a szíve csücske

Révészné Petró Zsuzsa, a Nyíregyházi Állatpark osztályvezetője számára a park minden állata kedves. Nevezhetjük mindezt akár „foglalkozási ártalomnak” is. Mégis akad közöttük egy kedvenc, az az afrikai elefánthölgy, amely náluk született 2018-nyarán.

– A mamája fogantatásától végig azért izgultam, hogy egészséges afrikai elefántbébi szülessen Nyíregyházán. Huszonkét hónapos izgatott várakozás után világra jött a csoda, a már említett elefántkislány. Nem ez volt az első eset, hiszen a harmadik bébi volt a születő elefántok sorában, de az első lány. A neve, Kimani, szuahéli nyelven édeset jelent, és ez a név engem is kötelez. Minden nap meglátogatom, azt figyelve, hogyan cseperedik. Immár háromesztendős, s teljes értékű tagja az afrikai elefántcsapatnak. Nem mindennapi, hogy elefánt születésénél jelen lehet az ember, ő ezért is a szívem csücske. Az afrikai elefánt egy állatkert leg-legje: a legsúlyosabb szárazföldi emlős, ritka, a vemhessége pedig 22 hónap. Mókás volt figyelni, hogy bármennyire játékos volt, eleinte az ormányát nem tudta használni. Ma már külön öröm, hogy megismer, és azt magasra tartva kocog felém.

Hosszú távú elköteleződés

– Vidéki lány vagyok, így gyerekkoromban mindig voltak állatok körülöttünk, de saját kutyám csak gimnazista koromban lett – mondja kötődéséről Gurály Edina, s hangsúlyozza: bármilyen háziállat is kerül egy családba, az törődést, odafigyelést igényel, a gyerekeket megtanítja a gondoskodásra s arra, hogy felelősséget kell vállalni egy másik élőlényért.

A Magyar Vöröskereszt megyei szervezetének igazgatója tudja, az állattartás hosszú távú elköteleződés, nem egy vagy két napig tart, hanem évekig.

– A gyermekeinknek is megengedtük, hogy legyen állatuk. Először egy teknősük volt, ami megmutatta, képesek-e az ellátásukban, gondozásukban helytállni. A rájuk osztott feladatokat mindig elvégezték, így amikor nagyobbak lettek, már lehetett kutyájuk, most egy fekete macskával élünk együtt. Én inkább kutyás vagyok, talán ezért lepett meg, hogy egy cica is nagyon ragaszkodó tud lenni. A mi kerti cicánk kissé akaratos, de elénk jön, amikor megérkezünk, hozzánk simul, szóval levett minket a lábunkról, a szívünkhöz nőtt – ismerte el Gurály Edina. – Szeretem az állatokat, ahogy kapcsolódni tudunk egymáshoz, ahogy képesek ránk figyelni és velünk együtt élni. Igazi társa tud lenni az embernek akár egy kutya vagy egy macska is, abból azonban nem engedtem, hogy a szőrmók állatnak nem a lakásban, hanem kint van a helye – utalt egy fontos szabályra az igazgató.