Ahol pontosan értjük a barátságot

Csatárláncba állunk. Így hatékony. Sok a dolgunk, rengeteg csomagot kell kipakolni két furgon rakteréből. Mándokon vagyunk, a középsúlyos és súlyos fogyatékkal élőkkel foglalkozó Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei „Viktória” Egyesített Szociális Intézmény Ápoló-Gondozó Otthonában. Krisztián a második lépcsőfokon áll. Nyúl a csomagért, adja tovább. Keveset szólunk, ez most nem a beszéd ideje. 

– Nehéz – mondom, amikor adom tovább az egyik dobozt. 

– Nem baj, bírom – mondja Krisztián. 

A csomagok alapvetően három részre oszlanak: élelmiszerekre, ruhákra és játékokra. A lépcső tetején Elemér időnként kommentálja, amit éppen átad: 

– Boldog karácsonyt! Jé, megjött a Mikulás! De szép játékok! 

Az épületben Ákos segít a logisztikában. Az első szobába kerülnek a ruhák, a játékokat egyelőre a fal mellé teszik, az élelmiszereket pedig egy külön helyiségbe. Nem mérjük az időt, sietségre nincs ok, végül kiürül mindkét furgon. 

Hamar összegyűlt 

– Amikor útjára indítottam az akciót, hogy gyűjtsünk a mándokiaknak, nem gondoltam, hogy ekkora siker lesz – mondja az ötletgazda dr. Kiss Csaba háziorvos, aki délelőtt Kótajban még rendelt, majd segített pakolni, most pedig Mándokon sürgölődik. Az adakozás, a másokon segítés nem áll távol tőle, még az egyetemen vett részt az első ilyen akcióban. Mándokra már ezt megelőzően is hozott adományokat. 

– Korábban egy szervezettel működtem együtt, de az a kapcsolat megszakadt – mondja dr. Kiss Csaba. – Tavaly a pandémia miatt ez az akció elmaradt, de idén ismét belevágtam. Közel ötven ember – páciensek, ismerősök, barátok – másfél hét alatt adta össze azt az egytonnányi élelmiszert, ruhát, játékot, amit most elhoztunk. Fantasztikus érzés azt látni, milyen sok emberben él a segíteni akarás. Közülük a Hungaro Chemicals Kft., az Eko konzervgyár ajánlotta fel a legnagyobb mennyiséget, a szállításban pedig a DPP Rent nyújtott hatalmas segítséget, de köszönet jár mindenkinek, aki a legkisebb ajándékkal is kedveskedett. 

Zora küldetése

A Fókusz Mentő- és Segítőkutyás Egyesület képviseletében Simon Emese érkezik Zora társaságában. A hároméves eb az országban az egyetlen terápiás leopárdkutya. 

Emese sem jött üres kézzel, de a lakókat Zora jobban érdekli. Ők is utasítják, a kutyus pedig ül, fekszik, pörög, pacsit ad, ugat. Ákos nem akar beállni, fél a kutyáktól. Aztán nem bírja tovább, összeszedi minden bátorságát. Zora kék szemével ránéz, a fiú minden kérését teljesíti. Az első óvatos simogatás után megtörik a jég, egy óra múlva már pórázon sétáltatja az udvaron a kutyát. Zora teljesítette a küldetését. 

Újabb vendégek érkeznek: a 4 for Dance kvartettje is pakolja ki az ajándékokat. 

– Régi a barátságunk a doktor úrral – mondja mosolyogva Bárány Kristóf. – Voltunk már itt Mándokon is, de Nyírbátorba is elkísértük. Szívesen jöttünk, egy pillanatig sem gondolkoztunk, amikor meghallottuk Csaba hívó szavát. 

A táncegyüttes tagjai elbeszélgetnek az otthon lakóival, aláírásokat osztanak és meghatódva veszik át a mándoki gyerekek saját készítésű ajándékait. Kristóf megígéri, felrakja a díszeket a saját karácsonyfájára. 

A kapuban hosszasan búcsúzkodik a társaság Szilágyi Gabriellától, az intézmény szakmai vezetőhelyettesétől, aki köszöni a segítséget. 

Amikor indulok, Krisztián üdvözlésre emeli a bal karját. Komoly arcból meleg barna tekintet követ. Visszaintek. Egyikünk sem szólal meg, nincs rá szükség. Pontosan értjük mi a barátságot.