„Szülésznőből lesz egyszer fazekasmester” - Kézművesek az adventi forgatagban

Csillogó fények, fűszeres illatok, különleges ajándéktárgyak – mint mondják, az adventi vásározás „karácsonyi hangulatgyűjtő kiruccanás”, amely felébreszti bennünk az ünnepi érzést, miközben a forgatagban járva megakadhat a szemünk egy-egy kivételes portékán. Talán nem is sejtjük, hogy a nyíregyházi Kossuth téren felállított faházikók pultjairól hazavihetünk olyan kézműves termékeket, amelyekben nemcsak szív és lélek van, hanem figyelemre méltó tehetség rejlik. 

Egyedi stílus és színvilág 

Látszólag egyszerű tűzzománc ékszerek, de ha jobban szemügyre vesszük a Karászi- design darabjait, felismerjük benne az alkotó egyediségét. Karászi Judit festőművész 33 éve munkálkodik a képzőművészet különböző ágaiban, hol az ecsetet fogja a kezében, hol a fémet formálja, tüzesen színezi, s nemrégiben tett egy kis kitérőt a kerámia, az agyagozás felé is. A különböző anyagokat és technikákat szívesen keveri össze, kifinomultan, letisztultan ötvözi az általa kipróbált eljárások szerint, a rá jellemző stílusban. 

– Mindig is kreatív dologgal szerettem volna foglalkozni. Annak idején a főiskolán, a rajz szakos képzésben sok-sok technikát kipróbáltam. Egy alkalommal egy festő kollégám tűzzománc ékszerei megtetszettek és megfordult a fejemben, mi lenne, ha én is kipróbálnám. Azelőtt nem ismertem sem az anyagot, sem a technikát, teljesen magamtól kezdtem el a porrá tört színes üveget fémre olvasztani. 

– Sok-sok nekifutással egyszer csak el lehet jutni arra a szintre, hogy nem azzal foglalkozik az ember, hogy sikerül vagy nem sikerül az apró darab ékszer, hanem az önkifejezés eszközévé válik a munka – mondta a festőművész, aki számos egyéni és csoportos kiállítást jegyez. Nyíregyházán, Debrecenben és számos más nagyvárosban láthatta a közönség az alkotásait. A püspökladányi művész az idén a nyíregyházi és a debreceni adventi vásár között ingázik készleten lévő ékszereivel, amelyeket – az alkotó elmondása szerint – a kifinomult ízlésű hölgyek keresnek. Amikor arról kérdeztem, hogy honnan ered a vonzalma az ötvösművészet legősibb anyaga, a fém iránt, azt válaszolta, nem is az anyag, mint inkább a technika szerelmese. 

– Félelmetes és egyben csodálatos, ahogyan 800 fokon összeolvad az üveg a fémmel. Táblaképeket, dísztárgyakat is készítek, nagyobb felületen ez a folyamat óriási koncentrációt igényel. Megmozgat bennem valami hihetetlenül emberközeli, ősi érzést, rabul ejt az anyag fényessége, csillogása. Dizájnerként egy sajátos formavilágot képviselek, amelyben az organikus és a mértani formák egyaránt fellelhetőek. Színeimben a mindent átható meleg, borostyános árnyalat a domináns, a harmonikus színeket az érzéseimmel töltöm meg. Nem is gondolnánk, mennyi mindent bele lehet exponálni egy pici ékszerbe – jegyezte meg Karászi Judit, és kiemelte a tulipános motívumait, amelyek a népművészethez kötik, elvégre az Aranykapu Népművészeti Egyesület tagjaként kötődik Nyíregyházához is. 

Friss szerelem a korongozás 

Néhány faházzal arrébb a Made in Nyíregyháza standhoz érkezünk. Megtaláljuk, megszeretjük és meg is vásároljuk a „hazait”. A helyi termékeket preferáló program karácsony előtt sem feledkezik meg a helyi alkotókról, a város naponta más-más terméknek kínál helyet ebben a bódéban. A minap a faház oldalán az „Agyagoslány” feliratra lettünk figyelmesek, bent ült egy mosolygós, fiatal hölgy zsen­gélt és mázas edényeivel. 

Vígh-Kovács Szabina a pandémia alatt váltott szakmát, „szülésznőből lesz egyszer fazekasmester”. Tavaly novemberben hagyta ott a kórházat, a kislánya 4 éves, s nem szerette volna másra hagyni, a világjárvány meg rengeteg munkát ró az egészségügyi dolgozókra. S bár elég sok időt tölt fazekasműhelyében, családja közelében van, mindig elérhető. 

– Furcsa történettel kezdem. Tavaly eltört a dagasztótálam és rendelni szerettem volna egy másikat, majd egy olyan internetes oldalra tévedtem, ahol a termékek mellett videókat is találtam arról, melyik termék hogyan készül. Ma már kedvcsináló kis filmecskéknek nevezem a felvételeket, mert megnéztem egytől egyig mindet, és mindenáron ki szerettem volna próbálni a korongozást. Amíg nem volt meg hozzá a gépem, addig szorgalmasan ismerkedtem az agyaggal, ugyanis elméleti alapok nélkül ehhez sem lehet csak úgy hozzákezdeni. 

– Tavasszal megérkezett a japán gyártmányú korongozógépem, a nyár elején az elektromos kemencém. Onnantól kezdve nincs megállás, csak az agyagozással foglalkozom. Kialakítottunk hozzá egy pici műhelyt is – mesélte Vígh-Kovács Szabina, akinek a kezdeti sikertelenségek sem szegték kedvét. Örömét leli új munkájában, sőt egy OKJ-s képzésre is beiratkozott, Debrecenben indult népi kézműves képzés. 

– Hatalmas kísérletezésbe fogtam az agyagtípusokkal, a színekkel és a formákkal. Úgy érzem, hétről hétre „érettebb” munkák kerülnek ki a kezeim közül, de nem is a tárgyakat, hanem az érzést szeretem, miközben dolgozom. Bögréket, tálakat, néhány dísztárgyat is készítek, minden darabot nagyon szeretek, mert látom, hogy nem tömegcuccok. 

– Azt tapasztalom, hogy az emberek egyre inkább visszatérnek a természetes és hagyományos módon készült használati tárgyakhoz, mert rájönnek, hogy a páratlan kézműves termékek tartósak, mi több: újra divatba jöttek – mondta az „Agyagoslány”, aki szerint a keramikusok semmiképp sem konkurensei egymásnak, már csak azért sem, mert – ahogyan ők tartják – „nincs két egyforma kezű fazekas”.