Trianoni emléktáblát avattak, adományt osztottak a rászorulóknak Paposon

"Sok mindent el lehet beszélni, a hazát elmondani nem lehet. A haza az otthon, amely annyira fáj, mint amennyire vágyni vagyunk képesek..." – Tiszai Nagy Menyhért református lelkész gondolatait idézte és ezekkel a szavakkal leplezte le Baracsi Endre, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke a paposi református templom falán állított Trianoni emléktáblát pénteken. A megyei közgyűlés alelnöke hangsúlyozta, ezek a gondolatok pontosan tükrözik azt az érzést, amit Trianon után a mai napig elszenved a magyarság, de igazán azok tudnak erről mesélni, akik nap mint nap átélik, mit jelent, ha valakit elszakít az anyaföldtől a történelmi sors.

– A határon túl élők pontosan érzik, mennyire fáj az otthon, a haza, és mit jelent számukra vágyakozni az anyaföld után. Számunkra is példaértékű, ahogyan a kin rekedt testvéreink megmaradtak magyarnak, megmaradtak örököseinknek, köszönhetően közös kultúránknak, anyanyelvünknek. Biztos vagyok benne, hogy a megmaradás utáni vágy ott van a magyarság génjeiben, s a következő ezer évben is megtart bennünket a Kárpát-medencében – emelte ki ünnepi beszédében Baracsi Endre. Gondolatait egy Wass Albert verssel zárta, amelynek szimbolikájával azt üzenete, akik az emléktáblát állították, foglalkoznak örökségünk megtartásával, olyan „fecskék”, akik nem másra várnak, hanem tesznek is saját közösségükért. Ezután Baracsi Endre, a közgyűlés alelnöke, Bíró Lajos szobrász művésszel, Fülöp Istvánnal a Reformátusok Szatmárért Egyesület elnökével és Jákob János dandártábornok, tábori püspökkel leleplezték az emléktáblát.

Jákob János tábori püspök megáldotta azt, s beszédében kiemelte: – A történelmi események megpróbálták széthúzni a magyarságot, de az Úristen kiváltságos szeretettel vette körül népünket, és ma is összetartunk. Minden emlékezés Trianon fájdalmával együtt arra emlékeztet bennünket, hogy életben kell tartanunk és táplálnunk kell a "parazsat", majd megköszönte azok fáradozásit, adományait, akik sokat tettek az emléktábla állításáért. Bíró Lajos szobrászművész több mint 160 köztéri alkotást jegyez. Mint mondja, mindegyikben szíve-lelke benne van. A paposi református templom falán a Reformáció 500. évfordulója alkalmából készített emléktáblához hasonló formát alkotott, így kerül összhangba a két dombormú. Egyszerű jelképeket látunk rajta: turul madárral és a Nagy- Magyarország térképpel.

– Egy szobor nem olyan mint egy film vagy palkát, amit néhány év múlva elfelejtenek az emberek, ezen ott hagyja a művész a kézjegyét, s akár száz évig is hirdeti üzenetét és alkotóját – jegyezte meg a művész. Az emléktábla a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület, Papos település önkormányzata és a helyi református egyházközség adományaiból készülhetett el a centenárium tiszteletére, de a járványhelyzet miatt az ünnepek előtti időszakra időzítették az átadását.

Az emléktábla avatása előtt ünnepi istentiszteletet tartottak a paposi református templomban, amelyen Jákob János tábori püspök igehirdetésében arról az adományozásról is szólt, amely immár hagyomány a településen karácsony előtt. Húst osztottak, családokhoz jutott el az önkormányzat felajánlása. Pándi Sándorhoz is bekopogtattak, a 69 éves nyugdíjas férfi 94 éves beteg édesanyját gondozza. Elmondása szerint nem szűkölködnek, de jólesett, hogy gondolnak rájuk. – Halászlé és kocsonya az ünnepi menüsorban minden évben szerepel, több mint 100 féle ételt tudok elkészíteni, szeretek főzni, 17 éves koromtól szívesen tüsténkedem a konyhában – mondta az egykori buszvezető, aki a fővárosból költözött haza annak idején anyja betegsége miatt.