Cseppek, melyek esélyt adnak másnak

– „Adj vért, és ments meg három életet!” Látjuk plakátokon a jól ismert mondatot, amikor a településünkön véradást szerveznek. Talán már túl sokszor is láttuk, nem is gondolunk bele, hogy ez mennyire így van. Szüleim régen a gyárak világában évente többször is részt vettek a szervezett vér­adásokon, és büszkék voltak rá, hogy véradók. Régen ez természetes volt, gyerekként én is ezt láttam, számomra is természetes volt, hogy vér­adó leszek, ha nagy leszek. Sajnos ez manapság már nem így van. A rohanó világunkban erre sincs időnk, mint olyan sok minden egyébre sem. 
– Aztán történik valami, és szembesülünk vele, hogy milyen fontos is a vér, nélküle nincs élet. Bár már közel egy évtizede mesterségesen is elő tudjuk állítani az egyes vérsejteket, ez nem terjedt el az orvoslásban. Szükség van a véradókra, hogy mindig legyen elég vérkészítmény. 
 

Mindössze néhány perc... 

– Másfél évvel ezelőtt, amikor a lányom leukémia miatt kórházba került, örökre elkötelezett lettem a véradás mellett. Neki esélye sem lett volna meggyógyulni, ha a kemoterápiás kezelések miatt elpusztult vérsejteket nem pótolták volna rendszeresen, volt, hogy naponta többször is. Sokszor ültem a kórházban, látva az osztályunkon kezelt gyermekeket, a „hősöket”, amint bátran küzdenek a betegségeikkel, leukémiával, rosszindulatú tumoros betegségekkel, mindent megtesznek a gyógyulásért, hányingerrel küszködve is próbálnak enni vagy inni, mert tudják, csak így győzhetnek. Ezeknek a gyerekeknek rendszeresen szükségük van arra, hogy vérkészítményt kapjanak. Ha más miatt nem, értük érdemes időt szakítanunk arra, hogy véradásra menjünk. Tucatjával tudnám sorolni a betegségeket, amelyek kezeléséhez szükség van a vérre. 

Sokszor látunk a különböző közösségi oldalakon ismerősök által kitett segítségkéréseket, hogy nekik, vagy hozzátartozójuknak szüksége van vérre, aki tud menjen és segítsen. Ilyenkor jobban megmozdulunk talán, főleg ha közeli ismerősről, barátról van szó. De gondoljunk bele abba, hogy minden betegnek van hozzátartozója, anyja, apja, gyereke, mamája... Mindenkit várnak otthon. Senkinek ne múljon azon a gyógyulása, hogy tud-e segítséget kérni a közösségi oldalakon, tud-e posztolni. 

Életet ment

 
Ahhoz, hogy ez teljesüljön, szükség van véradókra. Ne féljünk önzetlenül, névtelenül segíteni ismeretlen emberek küzdelmét a gyógyulásuk útján! Nekünk csak egy félóra és egy túlélhető tűszúrás, nekik valóban az életet jelentheti. 

Köszönet az elmúlt évek véradóinak, aki segítettek a lányomnak a gyógyulás útján, és köszönet a jövő véradóinak is, akik esélyt adnak a betegeknek, hogy ne néhány cseppen múljon a gyógyulásuk. Ha tehetjük, adjunk vért, és mentsünk meg életeket! 

Kántor Tímea mentőtiszt, a Magyar Vöröskereszt Vásárosnaményi Területi Szervezetének Vezetőségi tagja