Tizenkét gyerekkel jöttek át a határon

Mint azt egyiküktől megtudtuk, most csak egy páran vannak már a csarnokban, legtöbbjük továbbutazott vagy a magyarországi rokonaik vitték el őket.

- Jöttek színesbőrű és izraeli orvostanhallgatók is, ők Záhonyból vonattal mentek tovább Budapestre, ahonnan elrepültek Németországba. A szombat és a vasárnap volt a legnehezebb, volt, hogy háromszázan zsúfolódtak össze a csarnok küzdőterén, zömében anyukák a gyermekeikkel. Szerencsére rengeteg adományt kaptunk, ruhákat, ételt, bébiételt, ágyneműt és mindent, amire szükség van – mondta lapunknak szerda délelőtt a neve elhallgatását kérő önkéntes, akitől megtudtuk, a környékbeli szállásadók is összefogtak, rengeteg kárpátaljai magyar szállásoltak el az apartmanjaikban, fogadóikban.

Sankó Amália nyolc, míg sógornője, Lakatos Éva négy gyermekkel jött át Tiszabecsnél a magyar-ukrán határon. Mindketten elmondták, nagyon hálásak az ittenieknek, hogy befogadták őket.

- Tivadaron vagyunk elszállásolva, nekem a férjem szerencsére velünk van, mert ő a háború kirobbanásakor már Magyarországon tartózkodott, ugyanis Budapesten dolgozik. Mindent megkapunk, amire szükségünk van, van mit ennünk, innunk, van hol aludnunk, hálásak vagyunk ezért – mondta Sankó Amália.

Lakatos Éva férje és a huszonegy esztendős fia a beregszászi járáshoz tartozó Tiszabökényben maradtak, velük csak telefonon tudja tartani a kapcsolatot.

- A tivadari szállásadónk összesen 53 menekültet fogadott be. Nem tudjuk, meddig tart odahaza a háború, lehet, hetekig itt leszünk, ezért alkalmi munkát is hajlandóak vagyunk elvállalni, hiszen magyar pénzünk nincs, csak pár száz ukrán hrivnyánk – tette hozzá Lakatos Éva.

Nyúzóné Gabriella szállást intézett a menekülteknek, de meleg ételt is biztosított a számukra. A fehérgyarmati sportcsarnok szomszédságában működő Eldorado étterem tulajdonosa lapunknak elmondta, szombat óta több tucat menekült járt nála.

- Sokuknak otthon maradt a családja, gyereke, természetes volt a számomra, hogy segítek rajtuk. Hatalmas az összefogás itt a városban – tette hozzá a tarpai származású étteremtulajdonos. Elmondta, volt, hogy két anyuka járt nála tíz gyerekkel, akiken látszott a félelem, de a megkönnyebbülés is, amikor az egyik kollégám ukránul szólt hozzájuk.