Több cefréhez több üst is kell

– A Szent István Egyetemen végzett agrárgépészmérnök büszke rá, hogy a diploma megszerzéséhez állattenyésztési, növényter­mesztési és kertészeti tudásáról is számot kellett adni. Ennek jó hasznát veszi a szántóföldet is magába foglaló, minden szükséges géppel rendelkező családi birtokon. 
Gáspár Zoltánnal, mint a szamoskéri pálinkafőzde egyik tulajdonosával, egyszersmind a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend múlt ősszel fölavatott tagjával a múltról, máról és kicsit a jövőről is beszélgettünk. 

– A pálinkafőzést az édesapám kezdte el a nagybáty­jával. Engem már akkor elkezdett érdekelni a dolog, amikor ők indultak, pedig akkor még csak olyan 16-17 éves voltam, de amiben tudtam, folyamatosan segítettem nekik. Azután szépen elvégeztem minden szükséges tanfolyamot. Most pedig már csak testvéremmel, Bélával együtt működtetjük ezt a fölmenőinktől megörökölt bérfőzdét. 
 

Korszerűsítenek 

A szamoskéri pálinkafőzdével Zoltánnak suhanc korából származik az ismeretsége, mert emlékei szerint az akkor téesztulajdonú műintézménybe nagyapjával együtt hozták a cefrét, amit akkor még a felöntéseknél kézzel kellett kavargatni. 

Miután a szükséges tanfolyamokat elvégezte, a nagyobb tudás birtokában szakszerűen felújították a főzdét, de a régi kisüsti rendszert meghagyták. Most pedig egy újabb korszerűsítésre készülnek, azért, hogy rövidebb idő alatt lehessen lefőzni ugyanazt a mennyiséget. 

– A munkaerőhiány miatt kellett lépnünk – ismeri be a főzdés. Eddig 400 liter cefrét 3 és fél óra alatt tudtunk kifőzni, tehát 10-12 óra alatt csak 12 mázsa ment le. Ám ettől nagyobb a bérfőzési igény, hála a Jóistennek. Ahhoz, hogy mintegy 20-22 mázsa cef­rét lefőzzünk, 20 órát kellett dolgozni naponta. Ez bizony emberpróbáló. Szerettünk volna pluszmunkaerőt alkalmazni, de nem találtunk. Az pedig, hogy öcsémmel ketten, eltolt műszakkal napi kilenc órát dolgozzunk több hónapon keresztül úgy, hogy se hétvége, se nappal, már egyre kevésbé megy. Ezért még egy rendszert állítunk be a következő szezonra. 
 

Saját alapanyag is van 

A Szamos menti táj hagyományosan gyümölcs-, ezen belül is elsősorban szilva- és almatermő vidék. Szatmári folyónk balparti településein pontosan ilyen a helyzet, emiatt jelentős az igény a szamoskéri szeszfőzde szolgáltatására. A bérfőzdés családnak is van saját gyümölcsöse. A tízhektáros területen 2 hektár alma, 1 hektár cseresznye, 4 hektár szilva és 3 hektár meggy termi Gáspárék kiváló szamoskéri saját párlatainak alapanyagát. 

– Különösen azóta nőtt meg irántunk is a kereslet, amióta 2021-ban eltörölték a szeszadót. Ugyanannyi főzető van, esetleg több egy kicsivel, de amíg korábban 30-40 litereket főzettek, most már ennek a dupláját akarják. Ugyanis a törvény által megszabott nyolcvan-egynehány literes kvótát a kevesebb adóköltség miatt mindenki ki akarja használni. Mert ugyebár az a 80 liternyi pálinka egy háztartásban, ha csak születésnapokat, névnapokat, a disznóvágás(oka)t vesszük figyelembe, egy év alatt szépen elcsorog – ad magyarázatot a főzdében lecsapódó igénynövekedésre Gáspár Zoltán.