"Ez az utolsó szint, a legveszélyesebb mind közül!"

Elhunyt a jósvafői Kossuth-barlangban eltűnt barlangi búvár, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság Búvárszolgálatának tagja, akit a szabadidejében végrehajtott, tervezett feltáró merülés alatt ért baleset – közölte a Terrorelhárítási Központ (TEK) kedden este az MTI-vel. 

A közlemény szerint a kutatási munkálatok kedden este folytatódtak a barlangi és búvármentő szakemberek részletes elemzései és egyeztetései után. A búvárok újabb felderítő merülése alatt, az életjelek keresése közben a kutatóegység rátalált az eltűnt búvárra. A merülések alatt készített videófelvételek kiértékelése megkezdődött, a szakemberek annak eredményétől függően döntenek a felszínre hozásról, illetve annak körülményeiről – tették hozzá. 
 

Speciális tudás és felszerelés 

A kutatást koordináló Terror­elhárítási Központ főigazgatója, Hajdu János a keresés minden résztvevője nevében fejezi ki megrendülését és részvétét az elhunyt hozzátartozóinak – olvasható a közleményben. 

A barlangászás, barlangi búvárkodás rendkívül veszélyes hobbi és szakma, mely különleges tudást és felszerelést igényel. A témáról Ónodi Lászlóval, az eltűnt barlangi búvár keresésében is közreműködő Barlangi Mentők Észak-magyarországi Egyesülete vezetőjével is beszélgettünk, aki elmondta, ­nagyon szigorúak a szabályok, folyamatosan bővíteni kell az egységek tudását, és az eszközpark fejlesztésére is különös figyelmet kell fordítani. 

– A katasztrófavédelmi szervezetekhez hasonlóan a barlangi mentők is rendszeresen gyakorlatoznak a különböző barlangokban, mindig 100 százalékot kell nyújtani fizikális és mentális téren is. A külszíni gyakorlatok teljesen mások, mint a barlangiak. Az utóbbinál szűk, zárt térben dolgozunk, ahol a hőmérséklet is csupán 7–10 fok körüli, és akkor is lehetnek vizes körülmények, ha nem barlangi búvárokról beszélünk. A szűkületek, aknák tovább nehezítik a mentést, a sérülteket kötélen mozgatjuk, ami szintén embert próbáló feladat. Az is gyakran előfordul, hogy a szűk részeket ki kell tágítanunk a mentéshez, ami ugyancsak nagy odafigyelést igényel – engedett betekintést a barlangi mentés világába Ónodi László. A vezetőtől azt is megtudtuk, a mentést minden esetben részletes tervezés előzi meg. 

Nincs mellettük társ 

– Régebben barlangászkodtam és búvárkodom is, de csak a felszínen. A barlangi és külszíni merülés között viszont óriási a különbség – ezt már Vincellér Tibor, a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület vezetője mondta el lapunknak. Kiemelte: a barlangi búvárkodás rendkívül speciális terület, és bár ők is sokszor vakon merülnek, óriási segítség, hogy számíthatnak a társukra, ha baj van. 

– A barlangi búvárok ellenben egyedül vannak, nem tudnak kötéljelzéseket leadni, nincs felszíni kommunikáció, ami támogatást jelenthetne. A barlangászásnak is megvannak a maga szintjei. Sok ember annyit tud ezekről, hogy lemegy egy turistáknak fenntartott barlangba, ahol kiépített világítás mellett végigsétálhat egy kiépített útvonalon. A következő szintre helyezhetnénk az amatőr barlangászokat, akik nem kutatnak, „csupán” a hely szépségéért ereszkednek a mélybe. Ők egy feltérképezett területen mozognak, de teljesen önerőből, akár barlangi túravezetővel. Ez is óriási erőfeszítést igényel, de az utolsó szint – amit a szerencsétlenül járt barlangi búvár is képvisel – a legveszélyesebb mind közül. A kutató barlangászok és búvárok ugyanis teljesen ismeretlen helyeken ereszkednek vagy merülnek le, keresik a szűkületeket, és próbálnak új lehetőségeket nyitni a barlang hosszának növeléséhez. Ilyenkor számos veszély leselkedik a kutatókra, hiszen idegen közegben merülnek a víz alá, és ha valami történik, kicsi a túlélés esélye. A levegő véges, elég beszorulni egy szűk vájatba, és máris tragédia a vége – hangsúlyozta Vincellér Tibor.